Ugrás a tartalomhoz

Bagratida-dinasztia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bagratida-dinasztia
AlapítóBagrat (6. század)
Utolsó tagaz uralkodóház grúziai ága, a Bagrationi-ház nem halt ki
A Wikimédia Commons tartalmaz Bagratida-dinasztia témájú médiaállományokat.

A Bagratida-dinasztia vagy Bagrationi-dinasztia (grúzul ბაგრატიონი, bagrationi, ბაგრატიონთა დინასტია, bagrationt'a dinasztia), eredetileg, örményül Bagratuni-dinasztia (Բագրատունի) Örményország és Grúzia egyik uralkodó családja volt. Gyökerei a korai középkorba nyúlnak vissza, és egészen a 19. századig uralkodtak Grúziában. Az örmény ág azinban már a 11. században kihalt.

Eredetük részletei vitatottak, ahogy az is, mikor jelentek meg először grúz földön. A 9. században jutottak uralomra, a grúz hagyomány azonban a 6. századtól számítja megjelenésüket és a legkorábbi uralkodódinasztiákhoz köti őket.

Történetük elválaszthatatlanul egybekötődött Grúzia történelmével. Az uralkodást Grúzia délnyugati részének és az araboktól visszahódított örmény-grúz mocsárvidék fejedelmeiként kezdték. A dinasztia állította vissza 888-ban a grúz királyságot, amely a 11. és a 13. század között virágzott, számos környező területet vonva uralma alá. IV. Dávid és dédunokája, Tamara királynő uralkodását a grúz aranykorként tartják számon: ebben az időszakban Grúzia birodalmat hozott létre és kultúrája is virágzott.

A Bagratidák feudális állama a 15. század végén darabokra szakadt és a három így létrejött királyságot – Kartlit, Kahetit és Imeretit a Bagratida-ház ágai uralták, egészen a 19. század elejéig, amikor területeiket az Orosz Birodalom kebelezte be. A dinasztia főnemesi családként ezután is fennmaradt Grúziában, az 1917 februári orosz forradalomig. Amikor 1921-ben Grúzia a Szovjetunió uralma alá került, a család sok tagja Európa országaiba kényszerült kivándorolni. Az egyik Bagratida-ág ma is Grúzia királyi házának nevezi magát.

Örökségük máig kíséri Grúziát. A Bagratida monarchia nyújtotta önazanosságtudat és szimbólumai kulcsszerepet játszottak a grúz nemzet kialakulásában. A kultúra és a tudás támogatói voltak, fontos szerepet játszva a grúz művészet és irodalom jelentős alkotásainak megszületésében.

Eredete

[szerkesztés]
A Bagratida családi címer egy változata, Vakhusti herceg Grúzia atlasza című művéből (1740 körül)

A családi legenda szerint a Bagratidák a bibliai Dávid királytól származnak és 530 körül Palesztinából érkeztek a régióba. Ezt a 11. századi grúz krónikás, Szumbat Davitisz-Dze jegyezte le,[1] majd jóval később, a 18. században Vakhusti herceg családi kronológiával is ellátta. A hagyomány szerint a Dávid családjából származó hét fivér közül három Örményországban telepedett le, négyen pedig Kartliba mentek (grúziai régió, amelyet az ókori szerzők Ibéria néven is említenek). Itt beházasodtak a helyi uralkodócsaládokba és földbirtokokhoz jutottak. A négy testvér közül a hagyomány szerint az 532-ben meghalt Guaram fia volt Bagrat, akiről aztán a dinasztia a nevét kapta.[2] Egyik utódjuk, Guaram a Bizánci Birodalom helytartójaként, Kouropalatész címmel Kartli fejedelme volt a 6. század vége felé.[3][4] E verzió szerint így kezdődött a Bagratidák uralkodása, amely egészen 1801-ig tartott.[5]

VI. Vahtang, Kartli királya (1716 – 1724) zászlaja, közepén Dávid király.

Ez a hagyomány általánosan elfogadott volt a 20. század elejéig. A zsidó és biblia származást ma már kétségbe vonják és a bagratidák eredete erősen vitatott. A szovjet időszakban a grúz történelem sok kutatója a Nikoloz Berdzenisvili által a következőképp összefoglalt nézeteket vallotta a kérdésről:

A Bagratidák illusztris dinasztiája a legősibb grúz területről, Szperi-ből (a mai İspirből) eredt.[6] Előrelátó és rugalmas politikájuk révén a Bagratidák a 6. és 8. század között nagy befolyásra tettek szert. Egyik águk Örményországba, egy másik Kartliba telepedett át és mindkettő domináns helyzetbe került a Transzkaukázus uralkodói között.[7]

Sok mai tudós azonban az elsődleges örmény és grúz források elemzésére hivatkozva a fenti verziót is vitatja. A nyugati szakirodalomban a Cyril Toumanoff által összeállított geneológia a legelfogadottabb. Eszerint a grúz Bagratidák az örmény Bagratida dinasztiából ágaztak ki. Közülük Adarnasze, akinek az apja Vaszak volt (III. Ashot örmény király fia, aki 732 és 748 között Örményország fejedelme volt) vándorolt ki Kartliba 772-ben, egy sikertelen felkelés után, amelyet az arabok elfojtottak. Adarnasze fia, I. Ashot 813-ban megszerezte Kartli fejedelmi trónját és így ő vált a Bagratida uralkodódinasztia alapítójává. A Dávid királytól való származás hagyományát eszerint az örmény dinasztiától, illetve történetírójától, Khorénéi Mózestől örökölhették.[8] Miután a grúziai ág, amely gyorsan hozzáidomult az új környezethez,[9] megszerezte az uralkodói trónt, a bibliai származás hagyománya megkönnyítette számukra, hogy legitimációt szerezzenek és ezzel megteremtették a következő ezer év Bagratida uralmának fő ideológia pillérjét is.[10]

Bár a Bagratidák vonala csak a 8. század végétől követhető generációról generációra, Toumanoff azt is állította, hogy a család egy ága már a 2. században megjelent Grúziában. Ők Odzrkhe fejedelmei voltak Grúzia déli részén.[11] A középkori krónikák Bivritiani néven ismerték őket, az 5. századig uralkodtak, de nem voltak az ősei azoknak a Bagratidáknak, akik létrehozták a grúz uralkodódinasztiát.[12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Sumbat Davitis-Dze, A Bagratidák élete és története (ცხოვრებაჲ და უწყებაჲ ბაგრატონიანთა ჩუენ ქართველთა მეფეთასა), ld. Suny (1994), p. 349; Rapp (2003), p. 337
  2. ↑ A dinasztianvév legkorábbi grúz formái Bagratoniani, Bagratuniani és Bagratovani voltak, ez változott később a Bagrationi névre. E nevek és az örmény Bagratuni azt jelentik: „Bagrat gyermekei” vagy „Bagrat háza”.
  3. ↑ I. Justinianus idején a Kouropalatész (görögül κουροπαλάτης, i. e., kancellár) az egyik legmagasabb rang volt a Bizánci Birodalomban, amelyet általában csak a császári család tagjai nyertek el. Grúz és örmény uralkodó dinasztiák tagjai is megkapták, ami politikai fontosságukat jelzi ebben az időszakban. Suny (1994), p. 348
  4. ↑ Vakhusti Bagrationi (c. 1745), A grúz királyság történet (აღწერა სამეფოსა საქართველოსი); orosz fordítása itt elérhető ArmenianHouse.org. URL 2006. május 22-én
  5. ↑ Georgia-, 1911 Encyclopædia Britannica, 11th (1910-1911) 
  6. ↑ Ez a térség, amely a mai Törökország északkeleti részében helyezkedik el, sokak szerint a grúz nép bölcsője volt (Suny [1994], p. 11). A gyakran "örmény-grúz mocsárvidéknek" nevezett területen feküdt, ahol a két etnikum évszázadokon keresztül együtt élt és keveredett. A grúz Szperi és az örmény Szper azonban nem feltétlenül esik teljesen egybe. (cf. Tao and Tayk, Rapp [2003], p. 14.).
  7. ↑ Berdzenishvili et al, Istoriia Gruzii, p. 129, idézi: Suny (1994), p. 349
  8. ↑ Toumanoff, C. Iberia on the Eve of Bagratid Rule, p. 22, idézi: Suny (1994), p. 349
  9. ↑ Rapp (2003), p. 169
  10. ↑ Rapp (2003), p. 234
  11. ↑ Toumanoff, C. Studies in Christian Caucasian History, p. 316, cited in: Rapp (2003), p. 145
  12. ↑ Rapp (2003), pp. 218, 249

Források

[szerkesztés]
  • Baddeley, JF, Gammer M (INT) (2003), The Russian Conquest of the Caucasus, Routledge (UK), ISBN 0-7007-0634-8 (First published in 1908; 1999 edition, reprinted in 2003)
  • Lang, DM (1957), The Last Years of the Georgian Monarchy: 1658-1832, New York: Columbia University Press.
  • Rapp, SH (2003), Studies In Medieval Georgian Historiography: Early Texts And Eurasian Contexts, Peeters Bvba ISBN 90-429-1318-5.
  • Suny, RG (1994), The Making of the Georgian Nation: 2nd edition, Indiana University Press, ISBN 0-253-20915-3.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Toumanoff, Cyrille: Manuel de généalogie et de chronologie pour l'histoire de la Caucasie Chrétienne (Arménie-Géorgie-Albanie), Edizioni Aquila, Roma, 1976

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bagratida-dinasztia&oldid=27364188”