feszély

Hungarian

From the same stem as feszül +‎ -ély. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]

feszély (usually uncountable, plural feszélyek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	feszély	feszélyek
accusative	feszélyt	feszélyeket
dative	feszélynek	feszélyeknek
instrumental	feszéllyel	feszélyekkel
causal-final	feszélyért	feszélyekért
translative	feszéllyé	feszélyekké
terminative	feszélyig	feszélyekig
essive-formal	feszélyként	feszélyekként
essive-modal	—	—
inessive	feszélyben	feszélyekben
superessive	feszélyen	feszélyeken
adessive	feszélynél	feszélyeknél
illative	feszélybe	feszélyekbe
sublative	feszélyre	feszélyekre
allative	feszélyhez	feszélyekhez
elative	feszélyből	feszélyekből
delative	feszélyről	feszélyekről
ablative	feszélytől	feszélyektől
non-attributive possessive - singular	feszélyé	feszélyeké
non-attributive possessive - plural	feszélyéi	feszélyekéi

^ feszély in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)