vétó

See also: veto, Veto, vetó, véto, věto, vető, and vétő

Hungarian

Etymology

From Latin veto (“I forbid, oppose, veto”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈveːtoː]
• Hyphenation: vé‧tó
• Rhymes: -toː

Noun

vétó (plural vétók)

1. veto

   Synonym: ellenszavazat

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	vétó	vétók
accusative	vétót	vétókat
dative	vétónak	vétóknak
instrumental	vétóval	vétókkal
causal-final	vétóért	vétókért
translative	vétóvá	vétókká
terminative	vétóig	vétókig
essive-formal	vétóként	vétókként
essive-modal	—	—
inessive	vétóban	vétókban
superessive	vétón	vétókon
adessive	vétónál	vétóknál
illative	vétóba	vétókba
sublative	vétóra	vétókra
allative	vétóhoz	vétókhoz
elative	vétóból	vétókból
delative	vétóról	vétókról
ablative	vétótól	vétóktól
non-attributive possessive - singular	vétóé	vétóké
non-attributive possessive - plural	vétóéi	vétókéi

Possessive forms of vétó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vétóm	vétóim
2nd person sing.	vétód	vétóid
3rd person sing.	vétója	vétói
1st person plural	vétónk	vétóink
2nd person plural	vétótok	vétóitok
3rd person plural	vétójuk	vétóik

Derived terms

• vétóz → megvétóz

 

Further reading

• vétó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN