II. Abdul-Hamid oszmán szultán

II. Abdul-Hamid
Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1876. augusztus 31. – 1909. április 27.
Elődje	V. Murád
Utódja	V. Mehmed
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Oszmán-ház
Született	1842. szeptember 21. Isztambul
Elhunyt	1918. február 10. (75 évesen) Isztambul
Nyughelye	Mausoleum of Mahmud II
Édesapja	I. Abdul-Medzsid oszmán szultán
Édesanyja	Tirimüjgan
Testvére(i)	V. Murád oszmán szultán V. Mehmed oszmán szultán Mehmed Burhaneddin Efendi Şehzade Ahmed Nureddin Şehzade Selim Süleyman VI. Mehmed oszmán szultán Şehzade Ahmed Kemaleddin
Házastársa	Mediha Nazikeda Kadın Nurefsun Kadın Bedrifelek Kadın Bidar Kadın Azize Dilpesend Kadın Mezidemestan Kadın Emsalinur Kadın Müşfika Kadın Sazkar Hanım Peyveste Hanım Fatma Pesend Hanım Behice Hanım Saliha Naciye Kadın
Gyermekei	Ulviye Sultan Şehzade Mehmed Selim Zekiye Sultan Naime Sultan Naile Sultan Şehzade Mehmed Burhaneddin Şadiye Sultan Hamide Ayşe Sultan Refia Sultan Şehzade Abdürrahim Hayri Şehzade Mehmed Abid Hatice szultána Şehzade Mehmed Abdülkadir Mehmed Burhameddin, Prince of Turkey Şehzade Ahmed Nuri
II. Abdul-Hamid aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Abdul-Hamid témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Abdül Hamid II

II. Abdul-Hamid oszmán szultán (oszmán törökül عبد الحميد ثانی `Abdü’l-Ḥamīd-i sânî, törökül: İkinci Abdülhamit; Isztambul, 1842. szeptember 21. – Isztambul, 1918. február 10.) az iszlám világ kalifája, 1876. augusztus 31. és 1909. április 27. között az Oszmán Birodalom szultánja.

Uralkodása

1867-ben nagybátyja, Abdul-Aziz kísérőjeként Angliában és Franciaországban járt. Igyekezett bevezetni reformintézkedéseket, amelyekre a nyugati nagyhatalmak is biztatták. Trónra lépésekor kihirdette az első oszmán-török alkotmányt, belpolitikájában az oktatás területén fontos reformokat vezetett be. Az elemi, közép- és katonai-iskolákat kiterjesztették az egész birodalomra, szakiskolákat hoztak létre, és 1900-ban újjászervezett az Isztambuli Egyetem.

1877 elején vívták a törökök számára katasztrofális háborút Oroszországgal, amely után a San Stefanó-i békeszerződés értelmében az oszmánok területeket vesztettek, s amelyet részben a Berlini kongresszus felülbírált.

Politikai irányultságát tekintve egyre erősebben a Német Birodalom felé fordult, a németeket a Birodalom barátaiként kezelte. Német hadmérnököket alkalmazott a hadsereg újjászervezésére, és lépésenként kiépítette saját hatalmi rendszerét, melynek az volt célja, hogy minden az ő kezében összpontosuljon. 1881 decemberében kénytelen volt külföldről nagy összegű kölcsönt felvenni. Így az egyiptomi problémák és a görög határvillongások Montenegróban többé kevésbé simán zajlottak le.

Ennek során a szultánnak sikerült minisztereit ténylegesen titkárokká tenni. Az egész állami adminisztrációt szorosan a kezében tartotta. Területi gyarapodást is elkönyvelhetett, mivel megszerezte Krétát. A külföldi befolyás ellenére az utolsó pillanatig sikerült ellenállnia a nyugati hatalmak akaratának, és az agresszív kereszténységnek ellenálló iszlám bajnokának tekintette magát. A külföldiek jogait megkurtították, új vasútvonalakat építettek Mekka és Medina felé. Ez azonban nem sokat segített a rossz kormányzáson, és a szultán a Yıldız palotába barikádozta el magát, állandó halálfélelemben élve.

Mikor kitört az ifjú-török felkelés, a szultán azonnal visszaállította az 1875-ös felfüggesztett alkotmányt, és 1908. december 10-én beszédet tartott a parlamentben, ahol elmondta, hogy „az első parlament ideiglenesen lett feloszlatva, míg az oktatási szinvonal eléggé magas nem lesz a Birodalom területén”.

Ez sem mentette meg a szultánt a gyanúsításoktól, aminek eredményeképpen kitört forradalom 1909. április 27-én megfosztotta hatalmától, és Szalonikiben (rangját tiszteletben tartó) fogságba helyezték. 1912-től haláláig – itt is hunyt el – az isztambuli Beylerbeyi palota foglya volt.

A Wikimédia Commons tartalmaz II. Abdul-Hamid oszmán szultán témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

Elődje:
V. Murád

Oszmán szultán
1876 – 1909

Utódja:
V. Mehmed

Elődje:
V. Murád

Kalifa
1876 – 1909

Utódja:
V. Mehmed