Ugrás a tartalomhoz

Bácskossuthfalva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bácskossuthfalva
A református templom
A református templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetÉszak-bácskai
KözségTopolya
Rangfalu
PolgármesterPapp László
Irányítószám24340
Körzethívószám+381 24
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség5051 fő (2011)
Magyar lakosság4795 fő fő
Földrajzi adatok
Tszf. magasság114 m
Terület88,3 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 52′ 08″, k. h. 19° 27′ 58″45.868889°N 19.466111°EKoordináták: é. sz. 45° 52′ 08″, k. h. 19° 27′ 58″45.868889°N 19.466111°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bácskossuthfalva témájú médiaállományokat.

Bácskossuthfalva (másként Kossuthfalva, korábban Ómoravica, szerbül Стара Моравица / Stara Moravica) helység Bácskában, Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bácskai körzetben, Topolya községben. Jórészt magyarok lakta település.

Fekvése

[szerkesztés]

A Krivaja folyó (melyet a helyiek "Nagy Árok"-nak neveznek) partján, a Telecskai-dombság nyúlványánál fekszik. A folyó teljes egészében átszeli a falut.

Története

[szerkesztés]

A történelem során többször telepítettek be és néptelenedett el a falu. Legutóbb 1786-ban települt újra a falu. Akkor 334 jász és kun család költözött ide a Nagykunságból: Karcagról, Jászkisérről és Kunmadarasról. Az új hazát létesítő ősök első dolga a templom és az iskola létrehozása volt. Az akkori otthonalapítók reformátusok voltak, később katolikusok, még később pedig zsidó vallásúak is jöttek a faluba. A falualapítást követően dinamikusan fejlődött a település.

Neve a történelem során sokszor változott: vagy 20 változatát lehet felsorolni. A történet az avar kori településektől kezdődik: Okor, Omár, majd Omárica, Omaricsa, Omorovics, Omarocsa. A török időkben bukkant fel az Omorovica névváltozat. Ehhez hasonló változatok egészen a századfordulóig szerepeltek: Omorovicza, Bács-Omorovicza, Ómorovicza. 1907-től Kossuthfalva, 1912-től pedig Bácskossuthfalva volt a falu hivatalos neve.

Első világháború elesett harcosainak emlékműve

A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság kezdetétől Stara Moravica. A második világháború ideje alatt Bácskossuthfalva, a határmódosítást követően pedig szerbül Stara Moravica, magyarul Ómoravica, vagy Moravica.

Római Katolikus templom
Kossuth Lajos szobra a Kossuth-emlékparkban

A Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében 2003 óta ismét a Bácskossuthfalva név van hivatalos használatban.

Demográfiai változások

[szerkesztés]
Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
6919 6682 6904 6737 6449 6266 5699 5051

Etnikai összetétel

[szerkesztés]
Nemzetiség Szám %
Magyarok 4795 84,13
Szerbek 505 8,86
Horvátok 67 1,17
Jugoszlávok 54 0,94
Cigányok 36 0,63
Szlovének 13 0,22
Montenegróiak 11 0,19
Bunyevácok 8 0,14
Albánok 8 0,14
Németek 6 0,10
Románok 4 0,07
Macedónok 4 0,07
Goránok 3 0,05
Csehek 2 0,03
Szlovákok 1 0,01
Ruszinok 1 0,01
Egyéb/Ismeretlen[1]

Testvérvárosai

[szerkesztés]

Hírességek

[szerkesztés]
Turul-szobor
  • A Vajdaság két Kossuth-szobra közül az egyik itt található. (A másik Magyarittabén.)
  • Bácskossuthfalván játszódtak Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival c. regényének ötletet adó események. A regényben szereplő Aranyfácán kocsma Aranyhordó néven még az 1990-es években is működött, az épület ma is áll, viszont napjainkban albán pékség és festéküzlet üzemel benne. A regénybeli Tóth Mari családjának - a valóságban Ungár bárói család - a fő utcán, a Pacséri úton lévő házának egyik szárnyát elbontották, a másik, hatalmas megmaradt szárnya viszont a Baptista Egyház felújításának köszönhetően és annak imaházaként ma is teljes szépségében pompázik.

Bácskossuthfalvi származású ismert művészek

[szerkesztés]
  • Papp Dániel író
  • Torok Sándor (1936–2006) festőművész, a pasztellkréta virtuóza
  • Mirnics Zsuzsa (1940) író, újságíró, szerkesztő
  • Dormán László (1944) fotóművész, a Magyar Rádió (Kossuth Rádió) szerkesztője, újságírója
  • Majoros Sándor (1956) író, József Attila-díjas
  • Szakmány György (1977) író, a szerbiai magyar ifjúságnak a '90-es évek Balkán-háborúi alatti hányattatásait elbeszélő Apu nem megy sehová c. felkavaró regény szerzője (Palatinus Kiadó, Budapest, 2007)
  • Lódi Gábor (1947) képzőművész, szobrász, akinek több alkotása is megtalálható a település területén.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]