bég

See also: beg, bèg, beg., and bēg

Hungarian

Alternative forms

• bej

Etymology

From Ottoman Turkish بك (beğ, “lord”), of uncertain origin. Modern Turkish spelling is bey.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbeːɡ]
• Hyphenation: bég
• Rhymes: -eːɡ

Noun

bég (plural bégek)

1. beg, bey

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	bég	bégek
accusative	béget	bégeket
dative	bégnek	bégeknek
instrumental	béggel	bégekkel
causal-final	bégért	bégekért
translative	béggé	bégekké
terminative	bégig	bégekig
essive-formal	bégként	bégekként
essive-modal	—	—
inessive	bégben	bégekben
superessive	bégen	bégeken
adessive	bégnél	bégeknél
illative	bégbe	bégekbe
sublative	bégre	bégekre
allative	béghez	bégekhez
elative	bégből	bégekből
delative	bégről	bégekről
ablative	bégtől	bégektől
non-attributive possessive - singular	bégé	bégeké
non-attributive possessive - plural	bégéi	bégekéi

Possessive forms of bég
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bégem	bégeim
2nd person sing.	béged	bégeid
3rd person sing.	bége	bégei
1st person plural	bégünk	bégeink
2nd person plural	bégetek	bégeitek
3rd person plural	bégük	bégeik

Further reading

• bég in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• bég in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).