változás
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Noun
[edit]változás (plural változások)
- change (the process of becoming different)
Declension
[edit]Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | változás | változások |
accusative | változást | változásokat |
dative | változásnak | változásoknak |
instrumental | változással | változásokkal |
causal-final | változásért | változásokért |
translative | változássá | változásokká |
terminative | változásig | változásokig |
essive-formal | változásként | változásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | változásban | változásokban |
superessive | változáson | változásokon |
adessive | változásnál | változásoknál |
illative | változásba | változásokba |
sublative | változásra | változásokra |
allative | változáshoz | változásokhoz |
elative | változásból | változásokból |
delative | változásról | változásokról |
ablative | változástól | változásoktól |
non-attributive possessive - singular |
változásé | változásoké |
non-attributive possessive - plural |
változáséi | változásokéi |
Possessive forms of változás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | változásom | változásaim |
2nd person sing. | változásod | változásaid |
3rd person sing. | változása | változásai |
1st person plural | változásunk | változásaink |
2nd person plural | változásotok | változásaitok |
3rd person plural | változásuk | változásaik |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- változás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN