Ugrás a tartalomhoz

Csehek

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csehek
Češi
Comenius • Husz János • František Palacký • Jan Evangelista Purkyně IV. Károly • Alfons Mucha • II. Vratiszláv • Bedřich Smetana
ComeniusHusz JánosFrantišek PalackýJan Evangelista Purkyně
IV. KárolyAlfons MuchaII. VratiszlávBedřich Smetana
Teljes lélekszám
11 - 12 millió
Lélekszám régiónként
Régió
 Csehország6 372 104 (2011)[1]
 Egyesült Államok1 328 486[2]
 Kanada79 915[3]
 Németország20 000–50 000
 Argentína38 000[4]
 Szlovákia30 367[5]
 Ausztrália21 196
 Ausztria20 000
 Svájc20 000
 Ukrajna11 000
 Franciaország10 731 (1990)
 Horvátország10 510 (2001)
 Izrael8 000
 Svédország7 175 (2001)
 Egyesült Királyság6 000
 Írország5 159[6]
 Spanyolország5 622 (2006)
 Oroszország5 000~6 000
 Brazília5 000
 Hollandia3 500
 Románia3 339
 Lengyelország3 000
 Magyarország1 000
Nyelvek
cseh nyelv
Vallások
ateisták (79,4%), római katolikus (10,3%), protestánsok (0,8%)[7]
Rokon népcsoportok
nyugati szlávok: morvák, szlovákok, lengyelek
A Wikimédia Commons tartalmaz Csehek
Češi
témájú médiaállományokat.

A csehek (cseh nyelven: Češi, archaikus cseh nyelven: Čechové) Közép-Európában élő, a nyugati szlávokhoz tartozó népcsoport, ma Csehország lakóit jelenti. A 7. század környékén az egyik legerősebb nyugati szláv törzs, amelyik a mai Csehország környékén élt.

Külső nevük

[szerkesztés]

Külső névnek egy nép esetén azt a nevet mondjuk, amelyen az illető népet más népek hívnak. A magyarok saját nevükön nevezik őket cseheknek, de a németek és az újlatin népek Bohemi, Boemi néven illetik őket[forrás?], amely név a kelta bojokról ragadt rájuk, mivel az ő római időbeli szállásterületükre költöztek be.[8] Hasonló okokból hívjuk a germán kvádok és markomannok mai utódait bajoroknak.

A Kijevi krónika češi, čechy, časkij néven említi őket.[8]

Nyelvük

[szerkesztés]

A cseh nyelv (csehül český jazyk vagy čeština) az indoeurópai nyelvcsalád, azon belül a nyugati szláv nyelvek tagja. Legközelebbi rokona a szlovák nyelv, amellyel kölcsönös érthetőség áll fenn (mintha egyazon nyelv két nyelvjárása lenne), de ugyanebbe a csoportba tartozik a lengyel és a szorb nyelv is. Két fő nyelvjárása a csehországi és a morvaországi, utóbbit azonban mások külön morva nyelvnek tartják, mely részben nem alaptalan. A legrégebbi nyelvemlékek a 13. századból valók.

A nyelvet mintegy 12 milliónyian beszélik, Csehországon kívül Szlovákiában, Németországban, Ausztriában valamint az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában elszórva használják.

2004. május 1. óta az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.

Történetük

[szerkesztés]

A cseh törzs szállásterülete a 7. században nagyjából a Říp hegység és Krakkó között terült el, nem fedte le a mai Csehországot, ugyanakkor túl is nyúlt rajta. De jelen voltak nyugaton Nürnbergig és Regensburgig, délen a Dunáig. Szomszédságukban sok szláv törzs lakott. Az Ohře (Éger folyó) középső folyásánál a lučanok, mellettük a sedličanok, a Bílina folyó medencéjében a lemužok. Szomszédaik voltak a dečanok és a litomiriček. Pšovban (Mělník) a pšovanok éltek, az Iser felső folyásánál a cseh-horvátok, tőlük keletre a zličanok, a Moldva felső folyásánál a dudlebek. Mindezek utódait nevezzük ma cseheknek.[8]

Szamo frank kereskedő az Avar Birodalom ellen 623-ban létrehozta a szláv törzsek szövetségét, ami Szamo haláláig, 658-ig működött. A Morva Fejedelemség fennállása (830 körül – 902) idején a csehek is az ő befolyásuk alá tartoztak. A 9. század második felében a morvákhoz téríteni érkezett Konstantin-Kirill és Metód idején a bizánci és nyugati keresztény befolyás küzdelmében a csehek a nyugati kereszténység befolyása alá kerültek. Előtte 845-ben 14 cseh törzsfő Regensburgban felvette már a kereszténységet. Szvatopluk halála után a csehek függetlenítették magukat a morváktól.[8]

A 9. században kezdődött a cseh állam kialakulása. A cseh törzs központja kezdetben Levý Hradec volt – itt épült az első keresztény templom – majd Prága lett. A 920-as években Prágában a Přemysl nemzetség került hatalomra. A zličan törzsbeli Slavník nemzetséggel folytattak küzdelmet a Csehország feletti főhatalomért, ami 995-ben a javukra dőlt el, a Slavníkokat szinte teljesen kiirtották, központjukat, Libicét elpusztították.[8]

Ezután a törzsi identitás elenyészett, A történeti Csehország népét, nyelvét, kultúráját csehnek nevezzük. Sőt a népbe, nyelvbe, kultúrába beleértjük a morvákat is a 10. századtól, bár Csehország és Morvaország politikailag külön egység maradt. Az előbbi mint Cseh Fejedelemség, majd Cseh Királyság a Német-római Birodalom egyik országaként, majd mint Csehország, a Habsburgok örökös tartománya. Morvaország mint Morva Őrgrófság – előbb mint a birodalom önálló országa, majd mint a Cseh Királyság tartozéka – végül mint a Habsburgok örökös tartománya létezett. Csehszlovákia is használta a Csehország és Morvaország neveket tartományai nevében. A morvák különállása politikai, nyelvjárási szinten maradt meg.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Archivált másolat. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 22.)
  2. https://archive.today/20120529130614/www.mzv.cz/consulate.newyork/cz/dalsi_uzitecne_informace/o_statistice_obyvatel_usa_hlasicich_se_k/index.html
  3. Archivált másolat. [2013. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 8.)
  4. http://www.checoslovaco.net/historie-krajanu-v-Argentine/103/cesti-krajane-v-argentine[halott link]
  5. Archivált másolat. [2012. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 8.)
  6. Archivált másolat. [2018. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 8.)
  7. Archivált másolat. [2015. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 8.)
  8. a b c d e szerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Csehek, Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9