Spanyol Szocialista Munkáspárt
A Spanyol Szocialista Munkáspárt (spanyolul Partido Socialista Obrero Español, rövidítve PSOE) Spanyolország legerősebb baloldali pártja.
| Spanyol Szocialista Munkáspárt Partido Socialista Obrero Español | |
 | |
| Mottó: 'Somos la izquierda! (Mi vagyunk a baloldal!) | |
| Adatok | |
| Elnök | Cristina Narbona |
| Főtitkár | Pedro Sánchez |
| Szóvivő | Adriana Lastra (Képviselőház) Ander Gil (Szenátus) |
| Alapítva | 1879. május 2. |
| Székház | C/ Ferraz, 70 Madrid |
| Ifjúsági tagozat | JSE (Spanyolország Szocialista Ifjúsága) |
| Ideológia | szociáldemokrácia |
| Politikai elhelyezkedés | balközép |
| Parlamenti jelenlét | Képviselőház: 84 / 350 Szenátus: 62 / 266 Önkormányzati képviselők száma: 20 823 / 67 473 Autonóm közösségek parlamenti mandátumai: 346 / 1 268 |
| Nemzetközi szövetségek | Szocialista Internacionálé Progresszív Szövetség |
| Európai párt | Európai Szocialisták Pártja |
| EP-frakció | Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége |
| Hivatalos színei | vörös |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Spanyol Szocialista Munkáspárt Partido Socialista Obrero Español témájú médiaállományokat. | |
Története
[szerkesztés]1879-ben Madridban alapította Pablo Iglesias Possé.
A PSOE Európa második legrégibb szocialista pártja (a német SPD után). A párt eredeti célja a munkásosztály érdekeinek képviselete volt, amely tartalmazott szocialista és kommunista eszméket.
A párt 1889-ben tartott első kongresszusát Barcelonában, a spanyol törvényhozásba 1910-ben került be először. 1888-ban megalapította az UGT szakszervezeti szövetséget, amely ma az ország legjelentősebb baloldali szakszervezeti konföderációja.
Francisco Franco diktatúrájának idején a PSOE illegálisan működött. A Franco-rendszer bukása után a párt megújult, 1979-ben elvetették a marxista tételeket. Ennek eredményeként 1982-ben Felipe González személyében a párt történetében először a PSOE delegálhatta Spanyolország miniszterelnökét. González hivatalát egészen 1996-ig megtartotta.
Ma a PSOE ideológiailag az európai szociáldemokrácia értékeire alapul. A 2004. március 14-ei általános választásokat megnyerve Spanyolország kormányzó-pártja, ezzel főtitkára, José Luis Rodríguez Zapatero az ország miniszterelnöke lett. Fontos reformintézkedéseket vezetett be: többek között kivonta Spanyolország csapatait Irakból és legalizálta az azonos neműek házasságát amivel Spanyolország a világon a harmadik országként vezette be.
Többségét a párt a 2008-as parlamenti választásokon is megtartotta, ám a 2011. december 20-i választásokon elveszítette a Néppárttal (Partido Popular, PP) szemben, így jelenleg az ellenzék legnagyobb pártja.
2008-as parlamenti választások
[szerkesztés]2008. március 9-én a PSOE megnyerte az általános választásokat. A Képviselőházban a 350 mandátumból 169-et szerzett meg, míg a rivális Néppárt 154-et. A fennmaradó mandátumokon több kisebb párt osztozott: a Konvergencia és Unió (CiU) 10-et, a Baszk Nacionalista Párt (EAJ-PNV) 6-ot, a Katalán Republikánus Bal (ERC) 3-at, míg az Egyesült Balolal 2 mandátumot kapott.
A Szenátusban a PSOE nem tudott többséget szerezni: 101 szenátort küldhet a Néppárt, 89-et a PSOE, 12-t a PSC-ERC-ICV-EUiA, 4-et a CiU, és 2-t at EAJ-PNV. A tartományi (autonóm közösségi) választások is változatos képet mutattak: Andalúziában és Katalóniában a baloldal elsöprő győzelmet aratott, míg Madridban és a Kasztíliákban a Néppárt került többségbe.
2016-os válság a pártban
[szerkesztés]A párt a 2015-ös választáson történelmének egyik legrosszabb eredményét érte el: 90 képviselői mandátumot szerzett. A párt élén Pedro Sánchez állt, aki 2016-ban a Polgárok párttal megállapodott koalícióban kormányoznának. Susana Díaz Andalúzia szocialista elnöke és hívei ellenezték az ötletet. Kialakult egy Sánchez (sanchistas) és Díaz (susanistas) párti tábor a párton belül, amely a párt 2017-es kongresszusáig tartott, ahol Pedro Sánchezt választotta meg a küldöttek többsége 50,26%-kal. Susana Díazt 39,9%-kal.
Szavazóbázisa
[szerkesztés]A PSOE szavazói közt a férfi és női szavazók közel egyforma arányban vannak jelen. , az 55-64 év közötti nők és a 65 év feletti férfiak korosztálya adja a párt szavazóinak 36%-át.
Földrajzilag a párt Andalúziában, Extremaduraban és Asztúriában a legerősebb, de hosszú ideig Katalóniában és Valenciában is népszerű volt.
Települések esetében a párt hagyományosan Donostia-San Sebastián, A Coruña, Cordoba, Sevilla városokban népszerű.
Választási eredmények
[szerkesztés]Parlamenti választások
[szerkesztés]| Választások | Szavazatok | % | Képviselőházi mandátumok | Szenátusi mandátumok | Kormányzat | Listavezető |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1977 | 5 371 866 | 29.32 | 118 / 350
|
54 / 208
|
Ellenzék | Felipe González |
| 1979 | 5 469 813 | 30.40 | 121 / 350
|
69 / 208
|
Ellenzék | Felipe González |
| 1982 | 10 127 392 | 48.11 | 202 / 350
|
134 / 208
|
Kormánypárt | Felipe González |
| 1986 | 8 901 718 | 44.06 | 184 / 350
|
124 / 208
|
Kormánypárt | Felipe González |
| 1989 | 8 115 568 | 39.60 | 175 / 350
|
105 / 208
|
Kormánypárt | Felipe González |
| 1993 | 9 150 083 | 38.78 | 159 / 350
|
96 / 208
|
Kormánypárt | Felipe González |
| 1996 | 9 425 678 | 37.63 | 141 / 350
|
81 / 208
|
Ellenzék | Felipe González |
| 2000 | 7 918 752 | 34.16 | 125 / 350
|
60 / 208
|
Ellenzék | Joaquín Almunia |
| 2004 | 11 026 163 | 42.59 | 164 / 350
|
89 / 208
|
Kormánypárt | José Luis Rodríguez Zapatero |
| 2008 | 11 289 335 | 43.87 | 169 / 350
|
96 / 208
|
Kormánypárt | José Luis Rodríguez Zapatero |
| 2011 | 7 003 511 | 28.76 | 110 / 350
|
54 / 208
|
Ellenzék | Alfredo Pérez Rubalcaba |
| 2015 | 5 530 693 | 22.01 | 90 / 350
|
47 / 208
|
Ellenzék | Pedro Sánchez |
| 2016 | 5 424 709 | 22.67 | 85 / 350
|
43 / 208
|
Ellenzék | Pedro Sánchez |
| 2019 április | 7 513 142 | 28.67 | 123 / 350
|
123 / 208
|
Kormánypárt | Pedro Sánchez |
| 2019 november | 6 792 199 | 28.00 | 120 / 350
|
93 / 208
|
Kormánypárt | Pedro Sánchez |
| 2023 július | 7 821 718 | 31.68 | 121 / 350
|
72 / 208
|
Pedro Sánchez | |
Önkormányzati választások
[szerkesztés]| Választások | Pártelnök | Szavazatok | % | Képviselők száma |
|---|---|---|---|---|
| 1979 | Felipe González | 4 615 837 | 28,17% | 12 059 / 67 505
|
| 1983 | Felipe González | 7 683 197 | 43,03% | 23 325 / 67 312
|
| 1987 | Felipe González | 7 229 782 | 37,08% | 23 241 / 65 577
|
| 1991 | Felipe González | 7 224 242 | 38,34% | 25 260 / 66 308
|
| 1995 | Felipe González | 6 838 607 | 30,84% | 21 189 / 65 869
|
| 1999 | Joaquín Almunia | 7 296 484 | 34,26% | 21 917 / 65 201
|
| 2003 | José Luis Rodríguez Zapatero | 7 999 178 | 34,83% | 23 224 / 65 510
|
| 2007 | José Luis Rodríguez Zapatero | 7 760 865 | 34,92% | 24 029 / 66 131
|
| 2011 | José Luis Rodríguez Zapatero | 6 275 314 | 27,79% | 21 766 / 68 230
|
| 2015 | Pedro Sánchez | 5 603 823 | 25,02% | 20 823 / 67 611
|
| 2019 | Pedro Sánchez | 6 656 965 | 29,26% | 22 323 / 67 515
|
Neves tagjai
[szerkesztés]- Cayetano Redondo Aceña
- Joaquín Almunia
- Julián Besteiro
- Francisco Largo Caballero
- Felipe González
- Alfonso Guerra
- Rodolfo Llopis
- Tomás Meabe
- Pablo Iglesias Posse
- Indalecio Prieto
- Ramón Rubial
- José Luis Rodríguez Zapatero
Források
[szerkesztés]- PSOE, a párt hivatalos honlapja – spanyolul
