1979-es MotoGP-világbajnokság
1979-es FIM MotoGP világbajnokság | |
Előző: 1978 | |
Következő: 1980 |
Az 1979-es MotoGP-világbajnokság volt a 31. gyorsaságimotoros-világbajnokság.
Összefoglaló
szerkesztésA szezonra a különböző fordulatok voltak rendkívül jellemzőek, melynek végén a királykategóriában az amerikai Kenny Roberts második világbajnoki címét szerezte meg.[1] A legkisebbeknél Eugenio Lazzarini kis híján az összes versenyt megnyerte, eggyel feljebb Ángel Nieto szerezte meg hetedik vb-elsőségét, a negyedlitereseknél és a 350 köbcentiméterben a dél-afrikai Kork Ballington tudott duplázni.
Az idény során mindenkit üldözött a balszerencse, kit kisebb, kit nagyobb mértékben. Roberts a szezon eleji tesztek során megsérült, azonban a második versenyen már imponáló magabiztossággal végzett az élen.[2] Vetélytársait hasonló nehézségek akadályozták, Hartog és Cecotto ugyancsak sérülésekkel bajlódtak, míg Sheene-t műszaki hibák gátolták a jó eredmények elérésében. A brit nagydíjon született meg az addigi legszorosabb befutó a modern érában, illetve az egész addigi történetet tekintve, ugyanis Roberts mindössze három századdal előzte meg Sheene-t.[3]
Ugyancsak a brit nagydíjon tért vissza a sorozatba hosszú, tizenegyes éves önkéntes száműzetés után a Honda, melynek két pilótája Mick Grant és Katajama Takazumi volt, maga a motor pedig egy unikum, a mezőnyben addig egyedülálló volt.[4] Végül mindkét versenyző kiesett, Grant már a legelső körben, Katajama pedig a hetedik körben.
A belga nagydíj kisebbfajta botrányba fulladt, miután a legjobb versenyzők bojkottálták a versenyt.[5] A szezon vége felé a vita már olyannyira elmérgesedett, hogy az imént említett versenyzők egy új sorozat létrehozásával fenyegetőztek. Ezt végül nem váltották be, és végül egyezségre jutottak a FIM-mel, amely cserébe változtatott a versenyek szervezésén, egy professzionálisabb lebonyolítás irányába.[1]
Versenyek
szerkesztésVégeredmény
szerkesztés500 cm³
szerkesztés350 cm³
szerkesztés# | Versenyző | Rajtszám | Ország | Motor | Pont | Győzelmek |
---|---|---|---|---|---|---|
1 | Kork Ballington | 1 | Dél-afrikai Köztársaság | Kawasaki | 99 | 5 |
2 | Patrick Fernandez | Franciaország | Yamaha | 90 | 1 | |
3 | Gregg Hansford | 3 | Ausztrália | Kawasaki | 77 | 3 |
4 | Anton Mang | 16 | NSZK | Kawasaki | 64 | 0 |
5 | Michel Frutschi | Svájc | Yamaha | 47 | 0 | |
6 | Michel Rougerie | 6 | Franciaország | Yamaha | 47 | 0 |
7 | Roland Freymond | 27 | Svájc | Yamaha | 40 | 0 |
8 | Jon Ekerold | 4 | Dél-afrikai Köztársaság | Yamaha | 34 | 1 |
9 | Aszami Szadao | Japán | Yamaha | 27 | 0 | |
10 | Jeff Sayle | Ausztrália | Yamaha | 24 | 0 | |
11 | Pekka Nurmi | 23 | ||||
12 | Penti Korhonen | 17 | ||||
13 | Christian Estrosi | 16 | ||||
14 | Carlos Lavado | 15 | ||||
15 | Patrick Pons | 12 | ||||
16 | Eric Saul | 10 | ||||
17 | Michel Rougerie | 10 | ||||
18 | Richard Hubin | 9 | ||||
19 | Herve Guilleux | 8 | ||||
20 | Olivier Chevallier | 8 | ||||
21 | Victor Soussan | 8 | ||||
22 | Graeme McGregor | 5 | ||||
23 | M.Sayle | 5 | ||||
24 | E.Elias | 4 | ||||
25 | B.Elgh | 4 | ||||
26 | Paolo Pileri | 4 | ||||
27 | Edi Stoellinger | 4 | ||||
28 | Reinhold Roth | 3 | ||||
29 | Tony Head | 3 | ||||
30 | K.Hernamdt | 3 | ||||
31 | Victor Palomo | 3 | ||||
32 | Eero Hyvärinen | 3 | ||||
33 | Alan North | 3 | ||||
34 | A.Faccioli | 2 | ||||
35 | Joey Dunlop | 2 | ||||
36 | Y.Matsumoto | 2 | ||||
37 | Gianfranco Bonera | 2 | ||||
38 | Max Wiener | 1 |
250 cm³
szerkesztés125 cm³
szerkesztés50 cm³
szerkesztés# | Versenyző | Rajtszám | Ország | Motor | Pont | Győzelmek |
---|---|---|---|---|---|---|
1 | Eugenio Lazzarini | 2 | Olaszország | Kreidler | 75 | 5 |
2 | Rolf Blatter | 5 | Svájc | Kreidler | 62 | 0 |
3 | Patrick Plisson | 3 | Franciaország | ABF | 32 | 0 |
4 | Gerhard Waibel | NSZK | Kreidler | 31 | 1 | |
5 | Peter Looijensteijn | 8 | Hollandia | Kreidler | 30 | 0 |
6 | Hagen Klein | 17 | NSZK | Kreidler | 26 | 0 |
7 | Henk van Kessel | 12 | Hollandia | Sparta | 23 | 1 |
8 | Jacques Hutteau | Franciaország | Kreidler | 27 | 0 | |
9 | Ingo Emmerich | NSZK | Kreidler | 8 | 0 | |
10 | Stefan Dörflinger | Svájc | Kreidler | 6 | 0 | |
11 | Rainer Scheidhauer | 17 | ||||
12 | Theo Timmer | 16 | ||||
13 | Aldo Pero | 16 | ||||
14 | Rudolf Kunz | 13 | ||||
15 | E.Saffioti | 10 | ||||
16 | Wolfgang Müller | 9 | ||||
17 | Ricardo Tormo | 6 | ||||
18 | Enrico Cereda | 5 | ||||
19 | Joaquim Gali | 5 | ||||
20 | Daniel Mateos | 4 | ||||
21 | M.Servadio | 4 | ||||
22 | Graham Singer | 4 | ||||
23 | P.Verbic | 3 | ||||
24 | Theo Van Geffen | 3 | ||||
25 | R.Oosting | 2 | ||||
26 | Claudio Granata | 2 | ||||
27 | Hans Hummel | 2 | ||||
28 | Cees Van Dongen | 1 | ||||
29 | D.Priori | 1 | ||||
30 | Gerrit Strikker | 1 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Noyes, Dennis & Scott, Michael (1999), Motocourse: 50 Years Of Moto Grand Prix, Hazleton Publishing Ltd, ISBN 1-874557-83-7
- ↑ „Roberts Ruptures Spleen In Crash”, The Hour, 1979. február 16., 26. oldal (Hozzáférés: 2010. december 15.)
- ↑ Silverstone 1979 – a Roberts-Sheene classic. motogp.com. [2013. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 23.)
- ↑ The NR500s: A Humiliating Debut. world.honda.com. (Hozzáférés: 2012. október 23.)
- ↑ „Roberts Suspended For Boycott”, Modesto Bee, 1979. július 2., 1. oldal (Hozzáférés: 2010. december 15.) [halott link]
- ↑ A legismertebb versenyzők nem indultak a versenyen.