Vértanú

olyan személy, aki üldöztetést és halált szenved, mert egy - általában vallási -meggyőződést vagy ügyet támogat
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 14.

A vértanú vagy mártír olyan ember, aki egy eszméért, hitért áldozza életét, „vérével tanúskodik hite, eszméi mellett”.

Szent Sebestyén, a mártíromság jelképe
Szent Bertalan megnyúzott alakjának szobra a milánói dómban
Szent Agricola ravennai vértanú keresztre feszítése
Szent Ákos tízezer katonatársának vértanúsága
George Wishart protestáns mártír kivégzése
Nagaszakiban 188 japán keresztény halt mártírhalált a 17. század elején, a keresztények üldöztetése során

A köznyelvben a kifejezés utalhat olyan személyre is, aki valamilyen ügy támogatása miatt jelentős negatív következményeket szenved el.

A mártírokat követőik tisztelhetik, vagy akár szentnek tartják, a hősiesség és kitartás szimbólumává válhatnak. Jelentős szerepet játszanak a vallások történetében.

Etimológia

szerkesztés

A szó a görög martüsz, martürosz "tanú" és martürion "tanúságtétel" szó nyomán, a latin martyr és martyrium formák közvetítésével jött létre; a "vértanú" jelentéskör az újtestamentumi görög szövegek alapján alakult ki.

Félresikerült nyelvújításkori magyarítása: türmész.[1]

Bibliai vértanúk az Ótestamentumban

szerkesztés

A Katolikus Biblia Makkabeusok második könyvében található a hét testvér vértanúsága, akik inkább készek voltak mártírhalált halni, mint hogy a király parancsának engedelmeskedve feladják hitüket. Ezután borzalmas halált haltak. A király egyenként kínoztatta meg őket az édesanyjuk és a többi testvér szeme láttára. Kitépette a nyelvüket, lenyúzatta a bőrüket, levágatta kezüket és lábukat, majd rádobatta őket a tüzes serpenyőre.[2]

Kereszténység

szerkesztés

A kereszténység számos vértanút tart számon.[3][4]

A keresztény mártír nem védekezik az erőszak megnyilvánulásakor, hitét megtartja. Jézus világosan kifejtette, hogy kitől féljen a keresztény: "Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában!" (Máté 10, 28) Emberektől nem kell félniük, hanem csak az Istentől féljenek, mert Ő nemcsak a testet, hanem a lelket is a kárhozatba taszíthatja.

Első századok

szerkesztés

A keresztények úgy tekintenek Jézus Krisztusra – akit keresztre feszítettek – mint az első vértanúra. Jézus kivégzésének eszköze, a kereszt vallási jelkép lett. Az Újszövetségben Jézus Ábelt említi az első vértanúként.

Krisztus követőire is üldözés várt. Ennek első mártírja Szent István vértanú lett, akit halálra köveztek.[5] Az egyházi hagyomány alapján Pál apostolt karddal fejezték le, Pétert fejjel lefelé keresztre szegezték, testvérét Andrást szintén keresztre feszítették, Bertalan apostolt megnyúzták, majd lefejezték.

A keresztények üldözése, amely a római korban az 1. században kezdődött, kisebb-nagyobb hevességgel századokon át tartott. A keresztényeket a legkülönfélébb bűncselekményekkel vádolták hamisan. Gyakran földrengés, éhínség, járvány és más szerencsétlenségek kitöréséért őket okolták. A besúgók jutalom ellenében készek voltak elárulni ártatlanokat, akiket azután a birodalom elleni lázadókként, a vallás és a társadalom ellenségeiként elítéltek. Egyeseket keresztre feszítettek vagy lassú kínzás áldozatai lettek. Másokat vadállatokkal tépettek szét, vagy nyilvánosan elégettek az amfiteátrumokban. Büntetésük sokszor nyilvános ünnepségek szórakozása volt.[6]

Móra Ferenc Aranykoporsó című regényében így képzeli el a keresztényüldözések időszakát: "Most utaztam keresztül Maximianus országain, s ezért nem tudok másról álmodni, csak korbácsokkal, kínpadokkal, karóba húzott asszonyokkal, vadállatok elé dobott gyerekekkel. Az Alpesektől idáig keresztek szegélyezik az országutakat, és azokról keresztények rothadt húsát szaggatják le a vadállatok. Derékig a farkasok, azon felül a hollók és a keselyűk. Ahogy ezelőtt minden provinciának megvolt a nemzeti viselete, most nemzeti kínzóművészet alakult ki mindenütt. Szíriában a forró szurokkal töltött üst védi az isteneket, Kappadókiában az olvasztott ólom, Júdeában a fejsze (lefejezés), Pontusban a kerék (kerékbe törés). Galerius cézár nekem magamnak dicsekedett vele, hogy ő mennyivel emberségesebb isten, mint a keresztényeké. Az egy almatolvajt is örök tűzben sütögettet. Ő olyan rostélyt talált ki, amelyen a legöregebb keresztény is puhára sül egy óra alatt."[7]

Krisztus követői kénytelenek voltak elhagyott, néptelen helyeken elrejtőzni. Bujdostak "pusztákon és hegyeken, barlangokban és a földnek hasadékaiban..".[8] A római katakombák ezreknek nyújtottak menedéket.

Középkor

szerkesztés

A középkorban Európa nyugati felén a katolikus egyház és a pápaság lépett fel az eretnekeknek megbélyegzett emberek, csoportok és vallási reformerek ellen. Az inkvizíció feladata ezen eretnekek kinyomozása és megbüntetése volt.

A 13. században a katharok ellen szabályos népirtás volt.[9][10] Akik nem vonták vissza nézeteiket, azok közül sokan máglyán fejezték be az életüket.[11]

Egy 1200-as években elfogadott törvény a lombardiai eretnekekre kimondja, hogy megégetendők és ha nyomorult életüknek mégis megkegyelmeznének, akkor a nyelvük tépendő ki azért, mert az egyház hite ellen mertek támadni. A máglyahalál mint általános büntetés került be a Sachsenspiegelbe .[12]

Az anabaptista mozgalmak idején a római katolikus, a református és az evangélikus egyház is részt vett az üldözésekben, mivel az anabaptistákat olyan csoportoknak állították be, akik hamis tanokat hirdetnek, és a népet hitehagyásba vezetik.

Az 1500-as évek közepére az anabaptista kivégzettek száma több ezer volt, akiket különféle kegyetlen módon kínoztak, majd öltek meg.[12] Ez a könyörtelen üldöztetés volt a felelős a mennoniták, az amishok, a dunkardok, a hutteriták és különböző csoportok Amerikába való tömeges kivándorlásáért.

Távol-Kelet

szerkesztés

Az 1580-as években spanyol ferencesek és dominikánusok is érkeztek Japánba, s a rendek erőtejes missziózása, meg a két ibériai ország rivalizálása is hozzájárult az első keresztényellenes rendeletek kibocsátásához. A simabarai felkelés után a kereszténység az 1850-es évekig üldözött maradt.

Modern kor

szerkesztés

A második világháborúban Magyarországon Apor Vilmos a saját testével védelmezett a győri templomban magyar asszonyokat az orosz katonák ellen.

A keresztény misszionáriusoknak, pásztoroknak, és a keresztény hitre áttérteknek ma is vannak vértanúi, elsősorban a harmadik világban.[13][14] A különböző egyházaknak viszont eltérő a véleményük, hogy kik tekinthetők mártírnak.

 
Albrecht Dürer: Tízezer keresztény vértanú. A legenda szerint Agathiust tízezer keresztény katonatársával együtt az Ararát hegyén keresztre feszítették, mert nem áldoztak a pogány isteneknek

Az Iszlám vallás követőinek nagy része önkéntes mártíroknak tekinti azokat a hívőket, akik a saját életüket áldozzák fel a "hitetlenek"-kel szembeni harcban, a dzsihádban.

A középkorban a keresztény Európában a zsidókra úgy tekintettek, mint Jézus halálának és szenvedésének okozóira.

A spanyol inkvizíció által kivégzettek nagy része zsidó vallású volt, miután azok megtagadták a kereszténységre való áttérést. A zsidóság elleni, szervezett, erőszakos, gyakran halállal végződő akciók a 11. századtól állandó jelenségei voltak Európának.[15]

Politikai értelemben

szerkesztés
  • Politikai, hazafias kiállás is vezethet mártíromsághoz, például az aradi vértanúk kivégzése.

A 20. században mártírnak tekintik Martin Luther Kinget, Erzsébet hesseni hercegnőt és Dietrich Bonhoeffert is.

Bélyegeken

szerkesztés

Számos ország ad illetve adott ki emlékbélyegeket vértanúkról.

Lásd még

szerkesztés
  1. Magyar Nyelvőr, 1872. (Hozzáférés: 2024)
  2. 2. Makkabeus 7. rész
  3. Keresztény mártírok. [2010. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  4. „A XX. század a keresztény vértanúk százada” – Andrea Riccardi, a Sant’Egidio közösség alapítójának előadása
  5. Apostolok Csel. 7,58-60
  6. E. G. White: Korszakok nyomában
  7. Rubicon, 2008/7-8 szám
  8. Zsidókhoz írt levél 11, 38
  9. Lemkin, Raphael. Lemkin on Genocide. Lanham, Maryland: Rowman & Littlefield
  10. Pegg, Mark Gregory. A Most Holy War: The Albigensian Crusade and the Battle for Christendom. Oxford, UK: Oxford University Press
  11. Martin, Sean (2005), The Cathars: The Most Successful Heresy of the Middle Ages, Pocket Essentials, ISBN 1-904048-33-1
  12. a b Szimonidesz Lajos: Zsidóság és kereszténység
  13. El Salvador: Romero érsek meggyilkolása Archiválva 2017. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, latin-amerika.hu
  14. India: Mob kills Adventist pastor, news.adventist.org
  15. Rubicon, 2008/07-08

További információk

szerkesztés
  • Vértanúakták és szenvedéstörténetek; szerk. Vanyó László, ford. Vanyó László et al.; Szt. István Társulat, Bp., 1984 (Ókeresztény írók)
  • Sághy Marianne: Versek és vértanúk. A római mártírkultusz Damasus pápa korában, 366–384; ford. Bartók Gertrud, Rihmer Zoltán; Hungarus Paulus–Kairosz, Budapest, 2003 (Catena. Monográfiák)
  • A Római martyrologium; ford. Diós István; Szt. István Társulat, Budapest, 2010 (Szent István könyvek)
  • Nagy Levente: Pannóniai városok, mártírok, ereklyék. Négy szenvedéstörténet helyszínei nyomában; Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület, Pécs, 2012 (Thesaurus historiae ecclesiasticae in Universitate Quinqueecclesiensi)
  • Mártírium és emlékezet. Protestáns és katolikus narratívák a 15-19. században; szerk. Fazakas Gergely Tamás, Imre Mihály, Száraz Orsolya; Debreceni Egyetemi, Debrecen, 2015 (Loci memoriae Hungaricae)
  • Eberhard Schockenhoff: Elszántság és szembeszegülés. A vértanúk életének tanúságtétele; ford. Lukács József / Gárdonyi Máté: Magyar vértanúk a 20. században; Vigilia, Bp., 2016
  • "Tanúságtétel, hit és küldetés". Görögkatolikus vértanúk a Kárpát-medencében; szerk. Szabó Sándor; Hierotheosz Egyesület, Debrecen, 2020
  • Simonné Pesthy Monika: Vértanúk és keresztény identitás a negyedik századi görög enkómionokban; Corvina, Bp., 2021 (Keleti források)
  • Hősök, mártírok, áldozatok, szentek; szerk. Csízy Katalin, Hóvári János; KRE–L'Harmattan, Bp., 2021 (Károli könyvek. Tanulmánykötet)
  • Papp Faber Erika: Ragyogó csillagok. XX. századi vértanú püspökeink; Romanika, Bp., 2022 (Romanika-kiskönyvtár)
  • Szenvedéstörténetek és vértanúakták; szerk. Takács László; Szt. István Társulat, Budapest, 2023 (Ókori keresztény írók)