Soli Deo gloria
A soli Deo gloria latin kifejezés, jelentése: „egyedül Istené a dicsőség”.[1] Egyike az öt solának, melyek a reformátorok hittételének összegzésére szolgáltak a reformáció alatt. Gánóczy Sándor szerint Kálvin számára ezek közül a soli Deo gloria elv a legelső és a leglényegesebb.
A kifejezés azt fejezi ki, hogy minden dicsőség egyedül Istennek jár, az emberek (pápa, szentek, Mária stb.) dicsőítésének kizárásával. Ezzel a reformáció elvetette a Mária-tiszteletet, a szentek és ereklyéik tiszteletét is.
A barokk komponista, Johann Sebastian Bach hozzáfűzte az „S.D.G.” kezdőbetűket kézjegyéhez összes kantátája[2] zenei kézirataihoz, és sok egyéb munkájához is. A dedikációt kortársa, Georg Friedrich Händel is használta.[3]
A kifejezést máig gyakorta és széles körben használják a protestánsok, főként a reformátusok, presbiteriánusok és lutheránusok, de a reformációtól távolságtartó anglikán közösség is.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The Routledge dictionary of Latin quotations: the illiterati's guide to Latin maxims, mottoes, proverbs and sayings, Jon R. Stone, Routledge, 2005 p. 207
- ↑ Soli Deo Gloria. [2008. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)
- ↑ Charles Francis Abdy Williams: Händel 1901
| Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |