Római számírás

(Római számok szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 8.

A római számírás az ókori Rómából származó alfabetikus számjelölési rendszer. A rendszer elve szerint néhány kiválasztott betűnek számértéket adnak, és ezek kombinációival írják le a számokat. A római számrendszer additív számábrázolási rendszer, amely azt jelenti, hogy egy szám értékét a jelek összevonásából lehet létrehozni. A felhasznált betűk a latin ábécéből származnak. Összesen hét betűt használnak:

Római számokat tartalmazó óra, a négyes (IV) korábbi változatával

A helyiértékek szerinti jelölés pedig a következő:

Római számok jelölésrendszere
Ezresek Százasok Tízesek Egyesek
1 M (1000) C (100) X (10) I (1)
2 MM (2000) CC (200) XX (20) II (2)
3 MMM (3000) CCC (300) XXX (30) III (3)
4 CD (400) XL (40) IV (4)
5 D (500) L (50) V (5)
6 DC (600) LX (60) VI (6)
7 DCC (700) LXX (70) VII (7)
8 DCCC (800) LXXX (80) VIII (8)
9 CM (900) XC (90) IX (9)


Nagyobb számok helyes leírása a következő módon történik: először az ezresek, aztán a százasok, aztán a tízesek, végül az egyesek. Például:

1988 = 1000 + 900 + 80 + 8 = M + CM + LXXX + VIII = MCMLXXXVIII

A rövidítés nagy számoknál nem megengedett (nem kölcsönösen egyértelmű a megfeleltetése a számértékéhez), mégis használatos:

1998 = M + CM + XC + VIII = MCMXCVIII, de ehelyett használható az MIIM és az IIMM forma is.[forrás?]

Az I másik jellel együtt mint „kivonás” csak a V, illetve az X előtt állhat (tehát: IL ≠ 49, IC ≠ 99 stb.).

A római számokkal leírható legnagyobb szám, mely őrzi a jelölőrendszer szabályait a 3999, vagyis MMMCMXCIX. Ennek megfelelően a korai időszakban csak a fenti betűket használták, majd később a többszörözésre 4 ezer felett az I és egy fordított C szimbólumot „Ɔ” használtak. Később ezt megváltoztatták: egy vízszintes vonal a betű felett ezerszerest jelölt, a betű mindkét oldalán szereplő függőleges vonal pedig százszorost jelölt. Példák:

Ugyanezt a felülvonást más értelemben is használták, ezzel jelezték, hogy az adott betű számként értelmezendő.

Az idők folyamán egyes számértékek jelölése eltérő lehetett. Így találhatunk 4 értékben IIII-t és IV-t is, hasonlóan 8 értékben VIII-t és IIX-et is – még furcsább eset a 99 jelölésére az XCIX helyett az IC –, előfordult, hogy ugyanabban a dokumentumban ugyanazokat a számértékeket más-más formában jegyezték le.

A római számokat a 14. században kezdte kiszorítani a ma használatos arab számírás. Napjainkban a római számok leginkább sorszámozásra, fejezetszámozásra, valamint uralkodók sorszámozására használatosak (például III. Károly, I. István). Ezen kívül általában régi épületeken az építés évét jelzik, valamint filmes produkciók végén a gyártási év jelölésére is gyakran római számokat használnak. Ezen kívül a világháborúk sorszámát is sokszor így jelölik (például a második világháborúnak elterjedt írásmódja a „II. világháború” alak) vagy az olimpiai játékok sorszámát is (például a 2012. évi nyári olimpiai játékok hivatalos neve XXX. nyári olimpiai játékok volt). Római számokkal jelölik Budapest kerületeit is (például Budapest VII. kerülete).

A „modern” római számok a következők:

Római Hindu–arab Megjegyzés
(nincs) 0 Nem használták a nullát.
I 1
II 2
III 3
IV 4 A IIII-t órákon és kártyákon még használják.
V 5
VI 6
VII 7
VIII 8
IX 9
X 10
XI 11
XII 12
XIII 13
XIV 14
XV 15
XVI 16
XVII 17
XVIII 18
XIX 19
XX 20
XXX 30
XL 40
L 50
LX 60
LXX 70 A Septuaginta rövidítése
LXXX 80
XC 90
C 100
CC 200
CCXLVIII 248
CCC 300
CD 400
D 500
DC 600
DCC 700
DCCC 800
DCCCXXXIX 839
CM 900
CMXI 911
M 1000
ⅭⅠƆ vagy ↀ 1000 Egyesített C, I és fordított C, az M alternatívája.
1000 Hasonlít a végtelen jelére, az M alternatívája.
MCXI 1111
MCMXLV 1945
MCMXCIX 1999 Szabályosan nem lehet rövidíteni (MIM alakra): az I csak V és X előtt állhat.
MM 2000
MMM 3000
MMMCMXCIX 3999
IƆƆ vagy ↁ 5000 Két fordított C-vel.
ⅭⅭIƆƆ vagy ↂ 10000 CCI, aztán két fordított C
Ɔ Fordított 100 fordított C, nagy számoknál C-vel és I-vel kombinálva.

Karakterkódolás

szerkesztés

A római számokat legtöbbször az ASCII latin betűivel (I V X L C D M) írják le, a Unicode mégis rendelkezik speciális karakterekkel a római számjegyek írásához, ezek az U+2160...U+2183-as (tízes számrendszerben: 8544...8579) intervallumban helyezkednek el. Ez a sorozat lefedi mind a nagybetűs, mind a kisbetűs számjegyeket, valamint 12-ig a számkombinációkat.

A teljes karaktersor: Ⅰ Ⅱ Ⅲ Ⅳ Ⅴ Ⅵ Ⅶ Ⅷ Ⅸ Ⅹ Ⅺ Ⅻ Ⅼ Ⅽ Ⅾ Ⅿ ⅰ ⅱ ⅲ ⅳ ⅴ ⅵ ⅶ ⅷ ⅸ ⅹ ⅺ ⅻ ⅼ ⅽ ⅾ ⅿ ↀ ↁ ↂ Ↄ.

Egyesek szerint ezeket érdemes használni a római számjegyek írására. Így tehát a MCMLXXXVIII leírható ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅧ-ként vagy ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅤⅠⅠⅠ alakban. Viszont ezek a karakterek sok problémát okozhatnak, mert a megjelenítésükhöz speciális betűtípusok szükségesek, amik nem minden operációs rendszeren/szoftverben érhetőek el (például az Arial Unicode MS).

Érdekesség

szerkesztés

A reneszánsz idején általános volt, hogy a könyvek első oldalára egy latin szöveget helyeztek el, amelyben összeadva az I, V, X, L, C, D, M betűket, az eredmény a könyv kiadási dátuma lett.

Templomok és más épületek bejárata fölött is hasonlóan olvasható az építés évszáma. Az ilyen számot tartalmazó feliratokat kronogrammának nevezik.

További információk

szerkesztés