Wikipédia

Proxima Centauri

vörös törpe a Kentaur csillagképben
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 15.

A Proxima Centauri (latin proxima: legközelebbi) vörös törpe a Kentaur csillagképben. A Földtől 4,24 fényév (4·1013 km) távolságra helyezkedik el. 1915-ben fedezte fel Robert Innes, a dél-afrikai Union Obszervatórium igazgatója. A Proxima Centauri a Naphoz legközelebbi csillag.[7] Az Alfa Centauri hármascsillag-rendszer tagja. A két fő csillagtól 0,21 fényév (15 000 ± 700 CsE) távolságra helyezkedik el.[10]

Proxima Centauri
a Proxima Centauri elhelyezkedése
a Proxima Centauri elhelyezkedése
Más jelölésekAlfa Centauri C, CCDM J14396-6050C, GCTP 3278.00, GJ 551, HIP 70890, LFT 1110, LHS 49, LPM 526, LTT 5721, NLTT 37460, V645 Centauri
Megfigyelési adatok
CsillagképKentaur
Rektaszcenzió14 h 29 m 42,9487 s[1]
Deklináció−62° 40′ 46,141″[1]
Távolság4,246 fé,
1,3019 pc
Látszólagos fényesség11,05[1]
Abszolút fényesség15,49[2]
Színkép típusaM5,5 Ve[1]
Változócsillag típusaFlercsillag
Pályaadatok
Távolság a Tejútrendszer magjátólkb. 30 ezer fényév
(8,3-9,5 pc)
Évi parallaxis768,7 ± 0,3 mas[3]
Radiális sebesség−21,7 ± 1,8 km/s[4]
Sajátmozgás
rektaszcenzióban−3775,4 mas/év[1]
deklinációban769,33 mas/év[1]
Fizikai adatok
Sugár0,145 ± 0,011[5] R☉
Tömeg0,123 ± 0,006[5] M☉
Felszíni gravitáció5,20 ± 0,23[5]
Hőmérséklet
Felszín3042 ± 117[5] K
Luminozitás0,0017[6] L☉
Kor4,85·109 év[7]
Forgási adatok
Forgási periódus83,5 nap[8]
Radiális forgási sebesség 2,7 km/s[9]

Közelsége miatt a csillag szögátmérője közvetlenül mérhető, a Nap átmérőjének mintegy hetedét teszi ki.[7] Tömege a Nap tömegének nyolcada, átlagos sűrűsége pedig annak 40-szerese.[m 1] Habár luminozitása nagyon alacsony, a Proxima Centauri flercsillag, mágneses tevékenysége folytán véletlenszerűen növekedik a fényessége.[11] A csillag mágneses mezeje áramlásokat hoz létre a csillag belsejében, ami flereket idéz elő; ennek eredményeképpen pedig a sugárzása lefedi a teljes röntgentartományt.[12] A Proxima Centauri fősorozatbeli csillag; figyelembe véve a relatív alacsony energiatermelési ütemét, valamint a hidrogén áramlását a magjában, még négy billió évig az is marad.[13] Ez az univerzum jelenlegi feltételezett életkoránál 300-szor hosszabb idő.[14]

A Proxima Centauri körül keringő égitestek létezésére irányuló kutatások sikertelenek maradtak, kizárva a barna törpék és a szupernehéz bolygók jelenlétét.[15][16] Precíz radiális sebességmérések szuperföldek jelenlétét is kizárták a csillag lakható övezetén belül.[17][m 2] Kisebb objektumok észlelése olyan új eszközöket igényel, mint a tervezett SIM PlanetQuest űrtávcső.[18] Miután a Proxima Centauri egy vörös törpe és egyben változócsillag, vitatott, hogy egy körülötte keringő bolygón lehetséges-e az élet.[19][20] A csillag – közelsége miatt – egy jövőbeni csillagközi utazás lehetséges célpontja.[21]

Megfigyelése

szerkesztés

Robert Innes a dél-afrikai Johannesburgban található Union Obszervatórium igazgatója, 1915-ben felfedezte, hogy a Proxima Centaurinak az Alfa Centaurival megegyező sajátmozgása van.[22] Nevéhez fűződik a Proxima Centauri név javaslata is.[23] 1917-ben Joan Voûte holland csillagász a Jóreménység fokán épült Királyi Obszervatóriumban (ma Dél-afrikai Asztronómiai Obszervatóruim, SAAO), megmérte a csillag trigonometrikus parallaxisát, és megállapította, hogy valóban azonos távolságra van, mint az Alfa Centauri. Abban az időben a Proxima Centauri számított a legkisebb luminozitású ismert csillagnak.[24] 1951-ben Harlow Shapley amerikai csillagász bejelentette, hogy a Proxima Centauri változócsillag. A korábban készült fényképek vizsgálata azt mutatta, hogy a képek 8%-án mérhetően nagyobb a csillag fényessége, így a legaktívabb akkoriban ismert változócsillag.[25]

A csillag közelsége lehetővé teszi flertevékenységének részletes megfigyelését. 1980-ban az Einstein Obszervatórium aprólékosan kidolgozott röntgensugárzási görbét készített a Proxima Centauri flerjeiről. További megfigyeléseket végzett az EXOSAT és ROSAT műhold, majd 1995-ben a japán ASCA műhold, amely kisebb (a Napéhoz hasonló) flerek által kibocsátott röntgensugárzást észlelt.[26] A legtöbb röntgenobszervatórium, beleértve az XMM-Newtont és a Chandrát, azóta is tanulmányozza a Proxima Centaurit.[27]

A csillag déli deklinációjának köszönhetően a Proxima Centauri csak a 27. északi szélességi körtől délre látható az égbolton.[m 3] A Proxima Centaurihoz hasonló vörös törpék fénye túl halvány ahhoz, hogy szabad szemmel láthatóak legyenek; még a Proxima Centauri A-ról és B-ről is csak akkor látszódna a csillag, ha fényessége elérné az 5 magnitúdót.[28][29] A csillag látszólagos fényessége 11 magnitúdó, megfigyeléséhez még felhőtlen égbolt esetén is legalább 8 cm objektívátmérőjű távcső szükséges.[30] Ahhoz, hogy valóban vizsgálni lehessen, a Proxima Centaurinak magasan a horizont felett kell járnia az éjszakai égbolton.

Jellemzői

szerkesztés
 
Balról jobbra: a Nap, az α Centauri A, az α Centauri B és a Proxima Centauri méretarányos összehasonlítása

A Proxima Centauri vörös törpeként lett osztályozva, mert a Hertzsprung–Russell-diagram alapján a fősorozatban jár, színképosztálya M5,5. További besorolása „késői M-törpe csillag”, amely arra utal, hogy M5,5-ös értéknél tömege közelebb esik az M osztály alsó határához.[7] A csillag abszolút fényessége (vagyis látszólagos fényessége 10 parszek távolból nézve) 15,49.[2] Luminozitása a teljes hullámhossztartományban a Nap 0,17%-a;[6] az emberi szem számára látható fény tartományában azonban csupán a Nap 0,0056%-a.[31] A kisugárzott energiájának 85%-a az infravörös tartományba esik.[32]

2002-ben a VLT-vel optikai interferenciamérésekkel meghatározták a Proxima Centauri szögátmérőjét, amely 1,02±0,08 milliívmásodpercnek (mas) adódott. Mivel a távolság ismert, kiszámítható a valódi átmérője is, amely a Nap átmérőjének hetede, vagy másképpen a Jupiter átmérőjének a másfélszerese.[22] A csillag becsült tömege a naptömeg 12,3%-a, vagyis 129 szerese a Jupiter tömegének.[7] A fősorozati csillagok átlagos sűrűsége a tömegükkel fordítottan arányos.[33] Ez alól a Proxima Centauri sem kivétel, átlagos sűrűsége 56 800 kg/m³. Összehasonlításképpen a Nap átlagos sűrűsége 1409 kg/m³.[m 1]

A kis tömege miatt a csillag belseje teljes egészében konvektív, ennek eredményeképpen a kisugárzott energia nagyobbrészt a plazma áramlásának következménye, és nem a sugárzási folyamatoké. Ez az áramlás azt jelenti, hogy a hidrogén termonukleáris fúziójából visszamaradt hélium nem halmozódik fel a magban, hanem a csillag belsejében cirkulál. A Nappal ellentétben, amely hidrogénkészletének mintegy 10%-át fogja csak elhasználni a fősorozat elhagyása előtt, a Proxima Centauri ennél jóval nagyobb mennyiséget fog felhasználni, mielőtt a hidrogénfúzió leáll.[13]

Ezek az áramlások a mágneses mező jelenlétéhez köthetők. A mágneses energia a flernek nevezett folyamat során szabadul fel a mezőből, rövid időre megnövelve a csillag fényességét. A flerek a csillaggal megegyező méretre nőhetnek, és hőmérsékletük elérheti a 27 millió kelvint is.[27] Ez a hőmérséklet elegendően forró röntgensugárzás kibocsátásához[34] A csillag fényessége a röntgentartományban „nyugalmi” állapotban 4–16·1019 watt között mozog; ami hozzávetőleg megegyezik a Nap fényességével. Nagyobb flerek esetén azonban elérheti a 1021 wattot is.[27]

A csillag kromoszférája aktív, és spektrumában erősen látszódnak az egyszeresen negatív magnéziumion 280 nm hullámhosszúságú emissziós vonalai.[35] A Proxima Centauri felszínének kb. 88%-a nagy valószínűséggel aktív; ez a Naphoz viszonyítva lényegesen magasabb érték, még a napciklus maximumához képest is. Ez az aktivitás még azokban a „nyugodt” időszakokban is 3,5 millió kelvin körüli hőmérsékletre fűti a koronát, amikor alig, vagy egyáltalán nincsenek flerek. Összehasonlításképpen a Nap koronájának hőmérséklete 2 millió kelvin.[36] Más M-törpékkel összevetve aktivitása alacsony,[12] ami a csillag becsült életkorával magyarázható. Az évmilliók során a csillag tengely körüli forgása lassul, ezzel együtt az aktivitási szintje is csökken.[37] Az aktivitási szint periodikus változásokat mutat, egy ilyen periódus 442 napig tart; így rövidebb a 11 éves napciklusnál.[38]

A Proxima Centauri csillagszele viszonylag gyenge, az így vesztett tömeg alig éri el a Nap napszél okozta tömegvesztési rátájának 20%-át. A csillag azonban lényegesen kisebb a Napnál, így az egységnyi felületre jutó tömegvesztesége nyolcszorosa a Napénak.[39]

Egy, a Proxima Centaurival megegyező tömegű vörös törpe négybillió évig a fősorozatban marad. Ahogy a hidrogénfúzió eredményeképpen nő a hélium mennyisége, a csillag egyre kisebb és forróbb lesz, fokozatosan változva át vörösből kékké. A folyamat végéhez közeledve a Proxima Centauri jelentősen fényesebbé válik majd, elérve a Nap fényességének 2,5%-át, és néhány milliárd évre felmelegít minden körülötte keringő égitestet. A hidrogén kimerülésével a vörös óriás fázist kihagyva fehér törpévé fog átalakulni, fokozatosan veszítve el a megmaradt hőenergiát.[13]

Távolsága és mozgása

szerkesztés

A Hipparcos által mért 772,3±2,4 milliívmásodperces és a precízebb Hubble, illetve a Fine Guidance Sensor általi 768,7±0,3 milliívmásodperces[3] parallaxis alapján a Proxima Centauri hozzávetőleg 4,2 fényévnyire található. Ez a távolság 270 000 csillagászati egység. A Földről nézve a Proximát 2,18° választja el az Alfa Centauritól,[40] ez a telihold szögátmérőjének négyszerese.[41] A Proxima Centauri ugyanakkor gyors sajátmozgással rendelkezik; évente 3,85 ívmásodpercet halad az égbolton.[42] Radiális sebessége –21,7 km/s; a csillag közelít a Naphoz.[1]

Az ismert csillagok között az elmúlt 32 000 évben a Proxima Centauri volt a Naphoz legközelebbi csillag, és a következő 33 000 évben az is marad; ekkorra a Ross 248 válik a legközelebbi csillagá.[43] A Proxima Centauri körülbelül 26 700 év múlva éri el legnagyobb közelségét, ekkor 3,11 fényévnyire lesz majd.[4] A Proxima Centauri a Tejútrendszerben kering a galaktikus mag körül. Távolsága a galaktikus magtól 8,3 és 9,5 kpc között változik. Pályájának excentritása 0,07.[44]

Felfedezése óta gyanítják, hogy a Proxima Centauri az Alfa Centauri kettőscsillag rendszer harmadik tagja. Ebben az esetben az Alfa Centauritól mindössze 0,21 fényév (15 000 ± 700 CsE)[10] távolságban keringő csillag keringési ideje 500 000 év lenne. Ennek okán sokszor hivatkoznak rá α Centauri C-ként is. A modern számítások szerint – figyelembe véve a csillagok közti kis távolságot és viszonyított sebességüket – a véletlenszerű egybeesés valószínűsége egy a millióhoz.[45] A Hipparcos adatait földi megfigyelésekkel egybevetve megalapozottnak látszik a hipotézis, miszerint a három csillag valóban egy rendszert alkot. Ha ez így van, akkor a Proxima Centauri közel jár az apasztronhoz, pályájának legtávolabbi pontjához. A feltételezés bizonyításához pontosabb radiálissebesség-mérések szükségesek.[10]

Amennyiben a Proxima Centauri kialakulása idején az Alfa Centauri rendszer része volt, a csillagok elemi összetétele feltehetőleg azonos. Lehetséges, hogy éppen a Proxima gravitációs hatása felelős az Alfa Centauri protoplanetáris korongjának felkavarásáért. Ez elősegíthette az alacsony forráspontú anyagok (pl. víz) eljutását a száraz belső régiókba. Egy Föld-típusú bolygó feltehetőleg nagy mennyiségben tartalmaz ilyen anyagokat.[10]

Az Alfa Centauri rendszeren kívül még hat csillag, két kettőscsillag rendszer és egy hármascsillag rendelkezik a Proxima Centaurihoz hasonló térbeli mozgással. E csillagok mindegyikének sebessége a Proxima Centauri sebességének közelében van (±10 km/s). Ezek a csillagok feltehetőleg egy mozgási csoportot alkotnak, ami közös kiindulópontra utal,[46] például egy csillaghalmazra. Ha bebizonyosodik, hogy Proxima Centauri nem az Alfa Centauri rendszer tagja, akkor egy mozgási csoport magyarázhatja a csillagok relatív közelségét.[47]

Bár a Proxima Centauri a legközelebbi valódi csillag, elképzelhető, hogy eddig felfedezetlen barna törpék közelebb találhatóak.[48]

Lehetséges kísérők

szerkesztés
 Lásd még: Lakható övezet
Kísérők tömegének felső határai[17]
(Radiális sebességből származtatva)
Keringési
idő
(nap) 		Távolság
(CsE) 		Maximális
tömeg[m 2]
(× földtömeg)
3,6–13,8 0,022–0,054 2–3
<100 <0,21 8,5
<1000 <1 16

Ha egy nagy tömegű égitest a Proxima Centauri körül keringene, akkor ennek az égitestnek a gravitációja elmozdulásokat idézne elő a csillag helyzetében (a pálya síkjában). Vagyis, ha ezeknek az égitesteknek a pályasíkjai nem merőlegesek a látóirányra, akkor a csillag radiális sebességében periodikus változásokat lehetne észlelni. A különböző mérések eddig nem mutattak ki ehhez hasonló változásokat, így lecsökkent a lehetséges kísérők maximális tömege.[3][15] Sajnálatos módon a csillag aktivitása miatt a radiális sebesség pontos mérése nem lehetséges, ez behatárolja a módszer jövőbeni kilátásait esetleges kísérők felfedezését illetően.[49]

A Proxima Centauri 1998-as vizsgálata során, amit a Hubble űrteleszkópon található Faint Object Spectrograph-fal végeztek, bizonyítékot találtak egy 0,5 CsE távolságban keringő kísérő létezésére.[50] A Wide Field and Planetary Camera 2-val végzett későbbi keresések azonban nem tudtak lokalizálni egyetlen kísérőt sem.[16] A Proxima Centauri, az Alfa Centauri A-val és B-vel együtt a NASA tervezett Űr-Interferometriai Küldetésének (SIM) elsődleges célcsillagai közé (Tier 1) tartozik. Az űreszközzel elméletileg lehetségessé válik kis tömegű (3 földtömeg) égitestek észlelése 2 CsE távolságban a szóban forgó csillagok körül.[18]

 
Művészi ábrázolás egy vörös törpéről (NASA-illusztráció)

Nagyon valószínűtlen, hogy 2–3 földtömegnél nehezebb bolygók keringenek a lakható övezeten belül.[51] Az Idegen Világok dokumentumfilm-sorozat feltételezte, hogy egy élet számára alkalmas bolygó létezhet a Proxima Centauri, vagy más vörös törpék körül. Egy ilyen bolygó a lakható övezeten belül, 0,023–0,054 CsE közti távolságban keringene a csillag körül, és keringési ideje 3,6–14 nap lenne.[52] Egy, a csillagtól ilyen távolságban keringő bolygón kötött tengelyforgás lenne tapasztalható, vagyis a Proxima Centauri egyáltalán nem, vagy csak alig mozogna a bolygó egén. Ebből adódóan a felszínének túlnyomó részén örök nappal, illetve éjszaka uralkodna. Mindazonáltal egy jelenlévő légkör képes lehet arra, hogy a napenergia egy részét a túloldalra is eljuttassa.[19]

A Proxima Centauri flercsillag, a csillagból származó flerek zavart okozhatnak bármely, a lakható övezeten belül keringő bolygó légkörében. Azonban a dokumentumfilm tudósai szerint ez az akadály is legyőzhető. Gibor Basri, a Kaliforniai Egyetem munkatársa egyenesen azt állítja, eddig senki sem talált olyan tényt, ami kétségbe vonná a lakhatóságot. Például, az egyik elmélet szerint a flerekből származó töltött részecskék özöne lefejheti egy közeli bolygó légkörét. Ha azonban a bolygónak van mágneses mezeje, akkor a mező eltérítené a töltött részecskéket, így védve meg a légkört. Még egy M-törpe kötött tengelyforgású bolygójának lassú forgása – egyszer fordul meg a saját tengelye körül, azalatt míg megkerüli a csillagját – is elegendő egy mágneses mező generálásához, mindaddig, amíg a mag olvadt marad.[53]

Más tudósok, különösen a Ritka Föld elmélet támogatói vitatják,[54] hogy egy M-törpe csillag fenn tudja-e tartani az életet. A kötött tengelyforgású bolygó rendkívül gyenge mágneses momentummal rendelkezne, ez pedig a légkör erős eróziójához vezetne, amit a Proxima Centauri koronakidobódásai okoznának.[20] Néhány szerző továbbá úgy véli, hogy a földi típusú élet valószínűtlen.[51]

A folyamatos megfigyelések és az egyre tökéletesedő észlelési technikák következtében 2016-ban nyilvánosságra került a Proxima Centauri b léte, amely 1,3-szoros földtömegű, a csillagától 7,5 millió kilométer távolságban keringő bolygó, amely 11,2 földi nap alatt tesz meg egy keringést.[55] A tovább gyarapodó adatbázis elemzésével 2019-ben újabb exobolygó jelölt került elő, amely legalább hatszoros földtömegű, és másfél csillagászati egység távolságban helyezkedik el napjától.[56]

Csillagközi utazás

szerkesztés
 
A Nap, ahogy az Alfa Centauri rendszerből látszana (Celestia)

A Proxima Centauri javasolt úti célja az első csillagközi utazásnak.[21] Alternatív megoldás, egy az Alfa Centauri rendszerben végrehajtott hintamanővert magában foglaló utazás, mivel így nincs szükség lassítási fázisra. A nukleáris impulzusmeghajtás több olyan technológiát fog össze, amelyek a jövőben lehetővé tehetik a csillagközi utazást. Egy ilyen út a következő évszázadban kezdődhetne, és hozzávetőleg egy évszázadig is tartana. Az utazásnak ennek a módja inspirálta a Daedalus tervet, az Orion tervet és a Longshot tervet.[57]

A Voyager-program űrszondái az első olyan ember alkotta mesterséges tárgyak, amelyek eljutnak a csillagközi űrbe; ám a szondák relatíve lassan mozognak, mindössze 17 km/s-os sebességgel, így számukra jóval több mint 10 000 évig tart egyetlen fényév megtétele is.[58] Összehasonlításképpen a Proxima jelenleg 21,7 km/s-mal közeledik;[1] igaz, csak 3,11 fényévre fogja megközelíti a Napot, és 26 700 év múlva már távolodni fog.[4] Tehát egy alacsony sebességű űrszondának már csak néhány tízezer év áll rendelkezésre, hogy akkor érje a Proximát, mikor az a legközelebb található; ám a siker nem garantált, hiszen egy ilyen út könnyen végződhet azzal, hogy a szonda már csak a távolodó csillagot lesz képes megfigyelni. Az ionhajtómű előtérbe kerülésével lehetőség nyílt a Voyager szondáknál gyorsabb csillagközi űrhajók készítésére, ilyen a tervezett Innovative Interstellar Explorer. Ennek ellenére az ionhajtású űrhajókat még mindig túl lassúnak tartják egy működő próbaúthoz.[57]

A csillagközi utazást már a 2100-as évekre megvalósíthatónak tartják nukleáris pulzus meghajtásos rakétamotorok segítségével. Ezek tervezése már több projektet (Project Orion, Project Daedalus, Project Longshot) inspirált. A „Project Breakthrough Starshot” az Alpha Centauri rendszert 100 GW-os lézermeghajtásos mikroszondákkal tervezi elérni, kb. 20 éven belül, ha a fénysebesség egy ötödével haladna.

A Proxima Centauriról nézve a Nap fényessége 0,4 magnitúdó lenne, és a Kassziopeia csillagképben látszódna.[m 4] A jelenlegi hagyományos meghajtás használatával, egy több ezer éves úthoz olyan méretű űrhajóra lenne szükség, amely képes elegendő embert szállítani egy bolygó kolonizálásához.[59]

Jegyzetek

szerkesztés

Megjegyzések

szerkesztés
  1. ↑ a b A sűrűség (ρ) kiszámolható úgy, hogy a test tömegét elosztjuk a térfogatával. A Napot alapul véve:
      =  
    = 0,123 · 0,145-3 · 1,41 · 10³ kg/m³
    = 40,3 · 1,41 · 10³ kg/m³
    = 5,68 · 10³ kg/m³

    ahol   a Nap átlagos sűrűsége. Forrás:

    • Sun: Facts & Figures. Solar System Exploration. NASA, 2008. június 11. [2008. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 10.)
    • Bergman, Marcel W.; Clark, T. Alan; Wilson, William J. F.. Observing Projects Using Starry Night Enthusiast, 8, Macmillan, 220–221. o. (2007). ISBN 142920074X 
  2. ↑ a b Ez valójában az   sin   kifejezés felső határa, ahol   a pályasíkra való rálátás szöge (a földi megfigyelő szemszögéből). A radiális sebességmérésekkel akár nagy tömegű égitestek is észrevétlenek maradhatnak, hogyha a pályasíkjukra való rálátási szög közel 90°.
  3. ↑ Egy, a déli égbolton látszódó csillag zenittel bezárt szögét úgy kaphatjuk meg, hogy a szélességi fokból kivonjuk a deklinációt. A csillag akkor válik észrevehetetlenné a megfigyelő számára, ha a zenittel bezárt szöge nagyobb, vagy egyenlő mint 90°. A Proxima Centauri esetében:
    Legmagasabb szélesség, ahonnan látható = 90° + (−62,68°) = 27,32°.
    Forrás: William Wallace Campbell. The Elements of Practical Astronomy. London: Macmillan (1899) 
  4. ↑ A Nap koordinátái a Proxima koordinátáinak (α=02h 29m 42,9487s, δ=+62° 40′ 46,141″) ellentétei. A Nap abszolút fényessége (Mv) 4,83 magnitúdó, a 0,77199 parallaxissal (π) számolva a látszólagos fényessége (m):
    4,83 - 5(log10(0,77199) + 1) = 0,40
    Forrás: Tayler, Roger John. The Stars: Their Structure and Evolution. Cambridge University Press, 16. o. (1994). ISBN 0521458854 

Hivatkozások

szerkesztés
  1. ↑ a b c d e f g h SIMBAD query result: V* V645 Cen - Flare Star Centre de Données astronomiques de Strasbourg - néhány adat a "Measurements" alatt található
  2. ↑ a b Kamper, K. W.; Wesselink, A. J. (1978) Alpha and Proxima Centauri Astronomical Journal 83: 1653–1659.
  3. ↑ a b c Benedict, G. Fritz et al. (1999) Interferometric Astrometry of Proxima Centauri and Barnard's Star Using HUBBLE SPACE TELESCOPE Fine Guidance Sensor 3: Detection Limits for Substellar Companions[halott link] The Astronomical Journal 118 (2): 1086–1100.
  4. ↑ a b c García-Sánchez, J.; Weissman, P. R.; Preston, R. A.; Jones, D. L.; Lestrade, J.-F.; Latham, D. W.; Stefanik, R. P.; Paredes, J. M. (2001) Stellar encounters with the solar system Astronomy and Astrophysics 379: 634–659.
  5. ↑ a b c d Ségransan, D.; Kervella, P.; Forveille, T.; Queloz, D. (2003) First radius measurements of very low mass stars with the VLTI Astronomy and Astrophysics 397: L5–L8.
  6. ↑ a b Doyle, J. G.; Butler, C. J. (1990) Optical and infrared photometry of dwarf M and K stars Astronomy and Astrophysics 235: 335–339. (1. táblázat), és Peebles, P. J. E.. Principles of Physical Cosmology. Princeton, New Jersey: Princeton University Press (1993). ISBN 0691019339  57. o.
  7. ↑ a b c d e Kervella, Pierre; Thevenin, Frederic (2003) A Family Portrait of the Alpha Centauri System ESO
  8. ↑ Benedict, G. Fritz (1998) Photometry of Proxima Centauri and Barnard's Star Using Hubble Space Telescope Fine Guidance Sensor 3: A Search for Periodic Variations[halott link] The Astronomical Journal 116 (1): 429–439.
  9. ↑ Search for associations containing young stars (SACY). I. Sample and searching method, SIMBAD
  10. ↑ a b c d Wertheimer, Jeremy G.; Laughlin, Gregory (2006) Are Proxima and α Centauri Gravitationally Bound?[halott link] The Astronomical Journal 132 (5): 1995–1997.
  11. ↑ Christian, D. J.; Mathioudakis, M.; Bloomfield, D. S.; Dupuis, J.; Keenan, F. P. (2004) A Detailed Study of Opacity in the Upper Atmosphere of Proxima Centauri[halott link] The Astrophysical Journal 612 (2): 1140–1146.
  12. ↑ a b Wood, B. E.; Linsky, J. L.; Müller, H.-R.; Zank, G. P. (2001) Observational Estimates for the Mass-Loss Rates of α Centauri and Proxima Centauri Using Hubble Space Telescope Lyα Spectra[halott link] The Astrophysical Journal 547 (1): L49–L52.
  13. ↑ a b c Adams, Fred C.; Laughlin, Gregory; Graves, Genevieve J. M. Red Dwarfs and the End of the Main Sequence Gravitational Collapse: From Massive Stars to Planets. Revista Mexicana de Astronomía y Astrofísica
  14. ↑ Dunkley, J. Five-Year Wilkinson Microwave Anisotropy Probe (WMAP) Observations: Likelihoods and Parameters from the WMAP data NASA
  15. ↑ a b M. Kürster (1999) Precise Radial velocities of Proxima Centauri Astronomy & Astrophysics Letters 344: L5–L8
  16. ↑ a b Schroeder, Daniel J.; Golimowski, David A.; Brukardt, Ryan A.; Burrows, Christopher J.; Caldwell, John J.; Fastie, William G.; Ford, Holland C.; Hesman, Brigette; Kletskin, Ilona; Krist, John E.; Royle, Patricia; Zubrowski, Richard. A. (2000) A Search for Faint Companions to Nearby Stars Using the Wide Field Planetary Camera 2 The Astronomical Journal 119 (2): 906–922.
  17. ↑ a b Endl, M. and Kürster, M. (2008). Toward detection of terrestrial planets in the habitable zone of our closest neighbor: proxima Centauri. Astronomy and Astrophysics 488 (3): 1149–1153.
  18. ↑ a b Watanabe, Susan (2006 okt. 18) Planet-Finding by Numbers Archiválva 2010. augusztus 4-i dátummal a Wayback Machine-ben NASA
  19. ↑ a b Tarter, Jill C. (2007) A Reappraisal of The Habitability of Planets around M Dwarf Stars Astrobiology 7 (1): 30–65.
  20. ↑ a b Khodachenko, Maxim L. (2007) Coronal Mass Ejection (CME) Activity of Low Mass M Stars as An Important Factor for The Habitability of Terrestrial Exoplanets. I. CME Impact on Expected Magnetospheres of Earth-Like Exoplanets in Close-In Habitable Zones Astrobiology 7 (1): 167–184.
  21. ↑ a b Gilster, Paul. Centauri Dreams: Imagining and Planning. Springer. (2004). ISBN 038700436X 
  22. ↑ a b Queloz, Didier (2002) How Small are Small Stars Really? ESO
  23. ↑ Alden, Harold L. (1928) Alpha, and Proxima Centauri Astronomical Journal 39 (913): 20–23.
  24. ↑ Voûte, J. (1917) A 13th magnitude star in Centaurus with the same parallax as α Centauri Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 77: 650–651.
  25. ↑ Shapley, Harlow (1951) Proxima Centauri as a flare star Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 37 (1): 15–18.
  26. ↑ Haisch, Bernhard; Antunes, A.; Schmitt, J. H. M. M. (1995) Solar-Like M-Class X-ray Flares on Proxima Centauri Observed by the ASCA Satellite Science 268 (5215): 1327–1329.
  27. ↑ a b c Guedel, M.; Audard, M.; Reale, F.; Skinner, S. L.; Linsky, J. L. (2004) Flares from small to large: X-ray spectroscopy of Proxima Centauri with XMM-Newton Astronomy and Astrophysics 416: 713–732.
  28. ↑ Proxima Centauri UV Flux Distribution Archiválva 2010. június 18-i dátummal a Wayback Machine-ben ESA/Laboratory for Space Astrophysics and Theoretical Physics
  29. ↑ Kaler, Jim Rigil Kentauros University of Illinois (Hozzáférés: 2010. január 13.)
  30. ↑ Sherrod, P. Clay; Koed, Thomas L.; Aleichem, Thomas L. Sholem. A Complete Manual of Amateur Astronomy: Tools and Techniques for Astronomical Observations. Courier Dover Publications (2003). ISBN 0486428206 
  31. ↑ Binney, James; Scott Tremaine. Galactic Dynamics. Princeton, New Jersey: Princeton University Press (1987). ISBN 0691084459  8. o.
  32. ↑ Leggett, S. K. (1992) Infrared colors of low-mass stars Astrophysical Journal Supplement Series 82 (1): 351–394 357. o.
  33. ↑ Zombeck, Martin V.. Handbook of Space Astronomy and Astrophysics, 3., Cambridge, UK: Cambridge University Press (2007). ISBN 0521782422 
  34. ↑ Proxima Centauri: The Nearest Star to the Sun Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics
  35. ↑ E. F., Guinan; Morgan, N. D. (1996) Proxima Centauri: Rotation, Chromosperic Activity, and Flares Bulletin of the American Astronomical Society 28: 942.
  36. ↑ Wargelin, Bradford J.; Drake, Jeremy J. (2002) Stringent X-Ray Constraints on Mass Loss from Proxima Centauri[halott link] The Astrophysical Journal 578: 503–514.
  37. ↑ Stauffer, J. R.; Hartmann, L. W. (1986) Chromospheric activity, kinematics, and metallicities of nearby M dwarfs Astrophysical Journal Supplement Series 61 (2): 531–568.
  38. ↑ Cincunegui, C.; Díaz, R. F.; Mauas, P. J. D. (2007) A possible activity cycle in Proxima Centauri Astronomy and Astrophysics 461 (3): 1107–1113.
  39. ↑ Wood, B. E.; Linsky, J. L.; Muller, H.-R.; Zank, G. P. (2000) Heliospheric, Astrospheric, and Interstellar Lyα Absorption toward 36 Ophiuchi[halott link] Astrophysical Journal 537 (2): L49–L52.
  40. ↑ Kirkpatrick, J. Davy (1999) Brown Dwarf Companions to G-Type Stars. I. Gliese 417B and Gliese 584C[halott link] The Astronomical Journal 121: 3235–3253.
  41. ↑ Williams, D. R. (2006-02-10) Moon Fact Sheet NASA
  42. ↑ Benedict, G. F. Astrometric Stability and Precision of Fine Guidance Sensor #3: The Parallax and Proper Motion of Proxima Centauri(PDF)
  43. ↑ Matthews, R. A. J. (1994) The Close Approach of Stars in the Solar Neighborhood Quarterly Journal of the Royal Astronomical Society 35: 1–9.
  44. ↑ Allen, C.; Herrera, M. A. (1998) The Galactic Orbits of Nearby UV Ceti Stars Revista Mexicana de Astronomia y Astrofisica 34: 37–46.
  45. ↑ Matthews, Robert; Gilmore, Gerard (1993) Is Proxima really in orbit about Alpha CEN A/B MNRAS 261: L5
  46. ↑ Johnston, Kathryn V. (1995) Fossil Signatures of Ancient Accretion Events in the Halo Bulletin of the American Astronomical Society 27: 1370.
  47. ↑ Anosova, J.; Orlov, V. V.; Pavlova, N. A. (1994) Dynamics of nearby multiple stars. The alpha Centauri system Astronomy and Astrophysics 292 (1): 115–118.
  48. ↑ WISE Satellite Set to Map the Infrared Universe Scientific American (2009)
  49. ↑ Saar, Steven H.; Donahue, Robert A. (1997) Activity-Related Radial Velocity Variation in Cool Stars[halott link] Astrophysical Journal 485: 319–326.
  50. ↑ Schultz, A. B.; Hart, H. M.; Hershey, J. L.; Hamilton, F. C.; Kochte, M.; Bruhweiler, F. C.; Benedict, G. F.; Caldwell, John; Cunningham, C.; Wu, Nailong; Franz, O. G.; Keyes, C. D.; Brandt, J. C. (1998) A possible companion to Proxima Centauri[halott link] Astronomical Journal 115: 345–350.
  51. ↑ a b Alpha Centauri 3
  52. ↑ Endl, M.; Kuerster, M.; Rouesnel, F.; Els, S.; Hatzes, A. P.; Cochran, W. D. (2002 június 18-21.) Extrasolar Terrestrial Planets: Can We Detect Them Already? Konferencia eredmények: "Scientific Frontiers in Research on Extrasolar Planets". Washington DC. 75–79.
  53. ↑ Alpert, Mark (2005 november) Red Star Rising Archiválva 2011. március 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Scientific American.
  54. ↑ Ward, Peter D.; Brownlee, Donald. Rare Earth: Why Complex Life is Uncommon in the Universe. Springer (2000). ISBN 0387987010 
  55. ↑ https://index.hu/tudomany/2016/08/24/megtalaltak_a_masodik_foldet/
  56. ↑ https://www.hirado.hu/tudomany-high-tech/urkutatas/cikk/2019/04/14/egy-masodik-bolygo-is-keringhet-a-foldhoz-legkozelebb-eso-csillag-korul
  57. ↑ a b Beals, K. A.; Beaulieu, M.; Dembia, F. J.; Kerstiens, J.; Kramer, D. L.; West, J. R.; Zito, J. A. (1988) Project Longshot, an Unmanned Probe to Alpha Centauri NASA-CR-184718. U. S. Naval Academy.
  58. ↑ Mallove, Eugene F.; Gregory L. Matloff. The starflight handbook: a pioneer's guide to interstellar travel, 6. o. (1989). ISBN 0471619124  A Voyager-1 sebessége 3,5 CsE/év, a Voyager-2 sebessége pedig 3,4 CsE/év.
  59. ↑ Crawford, I. A. (1990. szeptember) Interstellar Travel: A Review for Astronomers Quarterly Journal of the Royal Astronomical Society 31: 377–400.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Proxima Centauri című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés

Proxima Centauri: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Proxima_Centauri&oldid=26693694”