Wikipédia

Pop-art

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 17.

A pop-art művészeti irányzat az 1950-es évek második felében született meg az Egyesült Királyságban, majd az USA-ban is megjelent.[1][2] Az új stílus, mely részben a dadaizmusban és a szürrealizmusban gyökerezik, néhány év leforgása alatt nemzetközivé szélesedett.[3] Az elnevezés a popular rövidítéséből keletkezett, ami népszerűt jelent. A pop-art lényegét Robert Rauschenberg amerikai művész fejtette ki:„Nem akarom, hogy a kép olyan legyen, amilyen nincs. Szerintem a kép valódibb, ha a valós világ részeiből készül.”

Andy Warhol: Campbell's Soup Cans

Alkotás módszerei és célja

szerkesztés
 
Roy Lichtenstein La Cara de Barcelona
(1992, beton és kerámia)

A pop-art anyagait a popkultúra termékeiből meríti. Ezek az anyagok, amelyek a mindennapi életben is nagy szerepet játszanak: az utca, a lakás tárgyai, plakátok, képregények, zászlók, hirdetések, jelszavak stb. A pop-artban gyakran jelennek meg reklámokban használt képek, még a termékek címkézése és logói is jól láthatók, mint például Andy Warhol Campbell's Soup Cans c. művén. Akár a kiskereskedelemben forgalmazott élelmiszerek szállítódobozain lévő címkéket is felhasználták pop-art témaként, ahogy azt Warhol 1964-ben készült Campbell's Tomato Juice Box c. alkotása mutatja. A pop-artban viszont a vizuális anyagot gyakran kiemelik ismert kontextusából, elszigetelik, vagy nem kapcsolódó anyagokkal kombinálják. A pop kultúra látványelemeinek felhasználásával kihangsúlyozza azok banális vagy giccses elemeit, gyakran az irónia segítségével.[2][4]

A pop-art technikája széles: valóságos tárgyakat vesz át változtatás nélkül, újra előállítja a pontos másukat (pseudo-tárgyak), gyakran eredeti rendeletésüktől eltérő helyen, konstrukcióban alkalmazza őket (assemblage-ok), vagy festői, illetve szobrászi kompozícióba helyezi (combine-paiting). A művészek olykor különböző, egy síkra ragasztott anyagok, például plakátok letépéséből alakítják a kompozíciót, ezt décollage-nek nevezik.

Ha a pop-art művész tájképet fest, akkor például az üzemanyagtöltő állomás, közúti jelekkel teletűzdelt út, ha csendéletet, azon konzerv, és Coca-Cola található, az emberi alak pedig filmsztár, pop-énekes, vagy a modern világ valamelyik más eszményképe, képregényhős, a sajtóból vagy a televízióból ismert alak. A valós tárgyra helyezi a hangsúlyt. A pop-art olyan tárgyakat is igénybe vehet, mint például villamos tűzhely, kávéscsésze, vagy rúzs.

A tárgyat tiszta színekkel, világos viszonyrendszerben festi. Ez a művészet mind a tartalmát, mind kifejezésmódját tekintve érthető az emberek számára. Ebben a műfajban nincs különbség a festészet és a szobrászat között. Aki szobrásznak tartja magát, az fest is, és fordítva. Georges Segal például emberi alakokat öntött ki gipszből, és azután valós környezetbe, liftbe, pulthoz, autóbuszba helyezte őket. Segal művei a happeninghez hasonlóan a színművészethez közelednek.

A pop-art alapmagatartása hangos, sokszor brutális tiltakozás a modern társadalom elidegenedettsége, a közhelyek uralma, az elcsépelt művészi formák ellen. A felfogása és célzata viszont nem teljesen egységes, irányzatainak skálája a cinikustól a tragikusig terjed. Akár talált tárgyakból készült alkotásaik miatt a dadaizmushoz is hasonlítják, de tekintik azt az absztrakt expresszionizmus uralkodó eszméire adott válasznak is, ill. a minimalizmussal együtt a posztmodern előzményének.[5]

A stílus leghíresebb képviselője Andy Warhol, aki a hatvanas-hetvenes évek popkulturális elemeit használta fel, beleértve politikai figurákat, filmsztárokat vagy híres márkákat.

Híres művészek

szerkesztés

Magyar művészek

szerkesztés

Rokon jelenségek

szerkesztés

Combine painting – összerakott kép az ´50-es évek végétől. Robert Rauschenberg amerikai művész alakította ki. Festményei felszínére újságfotókat ragasztott és különböző tárgyakat ragasztott (kollázselv). A különféle tárgytöredékek, háromdimenziós elemek a valóságos térbe való kilépés felé billentik el a művet.

Assemblage – az ötvenes évek elejétől kialakuló plasztikai irány. Különböző tárgy- és anyaghalmaz, a valóságból átemelt tárgyak, tárgytöredékek, anyagok egymás mellé rendelésével alakított plasztikus kép.

Environment – téralakítás, berendezett tér a ´60-as évektől. Lényege, hogy a tárgyak lekerülnek a falról, és velük akár egy teremben vagy a szabadban már egy tér kialakítása lesz a feladat. Egyrészt egyéni mitológiák hátteréül szolgál, másrészt egyfajta mágikus-allegorikus tárgyértelmezéshez kapcsolódik.

Nouveau realisme – új realizmus 1960-. Az új realisták kinyilvánítják a művészet és az élet, az esztétikum és a praktikum azonosításának a vágyát, a használati tárgy és a műtárgy azonos értékét. Jelszavuk: „Mindenki művész, minden művészet.” Legfőbb eszköze a tárgyak torzítása, rombolása, valamint az irónia.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Pop Art: A Brief History, MoMA Learning
  2. ↑ a b Livingstone, M., Pop Art: A Continuing History, New York: Harry N. Abrams, Inc., 1990
  3. ↑ pop-art. artportal. [2023. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. április 21.)
  4. ↑ de la Croix, H.; Tansey, R., Gardner's Art Through the Ages, New York: Harcourt Brace Jovanovich, Inc., 1980.
  5. ↑ Harrison, Sylvia. Pop Art and the Origins of Post-Modernism. Cambridge University Press (2001. augusztus 27.) 

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Pop-art témájú médiaállományokat.

További információk

szerkesztés
  • Keserü Katalin: Variációk a pop artra. Fejezetek a magyar művészetből, 1950–1990; Új Művészet, Bp., 1993 (Új Művészet könyvek)
  • Alison Cole: Perspektíva. A térábrázolás a reneszánsztól a pop-artig; ford. Bodnár Szilvia; Park, Bp., 1993 (Szemtanú Művészet)
  • Klaus Honnef: Pop art; szerk. Uta Grosenick, ford. Molnár Magda; Taschen–Vince, Köln–Bp., 2005
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pop-art&oldid=27452835”