Palóczy László
Palóczi Palóczy László (Miskolc, 1783. október 14. – Pest, 1861. április 27.) liberális reformpolitikus, Borsod vármegye országgyűlési követe.
palóczi Palóczy László | |
Palóczy László Borsod vármegye országgyűlési követe (1861) | |
Született | 1783. október 14. Miskolc |
Elhunyt | 1861. április 27. (77 évesen) Pest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Vizsolyi Judit |
Foglalkozása | országgyűlési követ, alispán |
Tisztsége |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz palóczi Palóczy László témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életrajza
szerkesztésBorsod megyei református nemesi családban született. 1807-től állt a vármegye szolgálatában, 1832-ben a pozsonyi országgyűlésre küldték követként. A liberális ellenzékhez tartozott; Szemere Bertalannal, a megye másik képviselőjével együtt az ellenzék egyik legjelentősebb tagja az 1843–44-es és az 1847–48-as reformországgyűlésen. Palóczy a reformkor országgyűlésein különösen a vallásszabadság kérdésével foglalkozott. Ő javasolta, hogy magyar nyelven vezessék az országgyűlés jegyzőkönyveit. 1839-től Borsod vármegye másodalispánja.
Az 1848-as országgyűlésen Miskolc képviselője és a képviselőház korelnöke volt július elejéig, majd a kegyelmi szék elnöke. Mivel a detronizáció után is megtartotta mandátumát, a világosi fegyverletétel után előbb halálra ítélték, majd ezt kegyelemből börtönbüntetésre enyhítették. Szabadulása után Miskolcra ment, ahol visszavonultan élt, de 1861-ben, nem sokkal halála előtt ismét képviselte szülővárosát az országgyűlésben, ahol ismét ő volt a képviselőház korelnöke. Közkedvelt, rokonszenves politikus volt. A holttestét Pestről Miskolcra szállító vonatot több helyütt ünnepélyesen fogadták. A Vasárnapi Ujság beszámolója szerint Debrecenben az indóházban több ezer fős tömeg várta a vonatot, amely harangzúgás közepette futott be a városba. Koporsóját babérkoszorúval díszítették fel és a Szózatot is elénekelték. Az avasi templom temetőjében helyezték örök nyugalomra.
Emlékezete
szerkesztés- Emléktáblája az Avasi Református Templom déli oldalhajójában, a falban található. A márványból készült táblát képviselőtársai helyezték el a templom falában 1864-ben. A tábla felül kimagasodó részén megjelenik a magyar kiscímer, amelyből ívesen lefelé balra tölgyfa jobbra babérfüzér van. Az emléktábla jobb és bal oldalán egyaránt a füzérekből kiindulva oszlopon felkúszó borostyánlevelek vannak majd a borostyánfüzér a tábla alján is folytatódik, ahol a Palóczy címerbe torkollik. A díszes táblán a következő olvasható:
- PALÓCZY LÁSZLÓ
- AZ 1848. ÉS 1861 KI ORSZÁGGYŰLÉS KÉPVISELŐHÁZA KORLENÖKÉNEK
- EMLÉKÜL
- Ki a képviselőház 1861 évi april hó 19 kelt határozata szerint:
- „A HAZA HÁLÁJÁT KIÉRDEMELTE”
- KÉPVISELŐTÁRSAI.
- Miskolcon a Szemere-kert és a Deák Ferenc tér közötti útszakasz, a Palóczy László utca viseli nevét.
- Az avasi templom melletti dombon emlékművet állítottak tiszteletére.
Epitáfium
szerkesztésJókai Mór epitáfiumot írt halálára:
- Palóczy
- Sértve a hon. De kinek panaszolja baját? Van-e földön
- Úr, aki hallgasson népek fájdalmi szavára?
- „Földön nincs, ki segít: van az égben” – mondta Palóczy,
- És panaszainkkal együtt maga ment fel a legmagasabbhoz.
- 1861. április
(Palóczy és felesége, Vizsolyi Judit voltak Laborfalvi Róza keresztszülei.)
Művei
szerkesztés- Palóczy László beszédei és írásai, 1848–1849; sajtó alá rend., bev., jegyz. Fazekas Csaba; Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc, 1998
Források
szerkesztés- Életrajza In: Jónás Károly – Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei, 1848–2002. Almanach. Argumentum Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-446-225-1 81–84. oldal.
- Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból. 2. köt. Amerikai napló (sajtó alá rend., bev., jegyz. Závodszky Géza) Budapest : Tankönyvkiadó, 1979. 262 p. ISBN 963 17 4433 7 Palóczy László lásd 62, 210. p.
További információk
szerkesztés- Seresné Szegőfi Anna: Palóczy László 1783–1861; bev. Kovács Mihály, ill. Feledy Gyula; Miskolci Miniatűr Könyvgyűjtők Klubja, Miskolc, 1983
- Ruszoly József: Három borsodi örökhagyó. Palóczy László, Szemere Bertalan, Zsedényi Béla. Tanulmányok és dokumentumok; Felsőmagyarország, Miskolc, 1992