Korinthosz

Korinthosz (görögül Κόρινθος; latinos magyar neve Korintusz) város Görögországban, a Peloponnészoszi-félszigetet a kontinentális Görögországgal összekötő földhídon (Iszthmosz), Athéntól 78 kilométerre. Korinthía prefektúra (νομοί [nomoi]) székhelye. Az ókorban egyike volt az erős hellén városállamoknak.

Korinthosz (Κόρινθος)
Apollón templomának romjai
Közigazgatás
Ország	Görögország
Régió	Peloponnészosz
Prefektúra	Korinthía
Polgármester	Alexandrosz Pneumatikosz
Irányítószám	20 131 20 132
Körzethívószám	2741
Népesség
Teljes népesség	30 816 fő (2021)
Népsűrűség	357,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	10 m
Terület	102,2 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 37° 56′ 19″, k. h. 22° 55′ 38″37.938611111111, 22.927222222222
Korinthosz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Korinthosz témájú médiaállományokat.

A földnyelvtől, amelyen fekszik, nyugatra a Korinthoszi-öböl terül el, keletre pedig a Szaronikosz-öböl.

Az óramutató járásának megfelelően a következő települések veszik körül: Lekhaio, Iszthmia, Kekhriesz, Examilia, illetve a korinthoszi ásatások helye. Geofizikai értelemben a Vokha keskeny partmenti síksága, a Korinthoszi-öböl, a Korinthoszi-csatorna, a Szaronikosz-öböl és az Oneia-hegység veszik körül és az Akrokorinthos monolitsziklája, amire az ókori város akropolisza épült.

Története

Korinthosz már a kőkorszakban is lakott hely volt. A mitológia szerint a települést Héliosz isten fia, egy másik történet szerint Efíra istennő lánya alapította a várost. A mükénéi uralom alatt dórok kíséreltek meg letelepedni a mai város területén, de az első támadásukkor nem jártak sikerrel, viszont másodszor el tudták foglalni a területet. A trójai háborút követően a település Agamemnón kezére került, sok más poliszzal együtt. A klasszikus görög időkben Korinthosz Athénnal és Thébával is rivalizált. A város kereskedelme ezekben az időkben volt jelentős, hiszen innen származott a görög cserépedények nagy része. Ekkor épült meg a város akropoliszán található Afrodité temploma. Az időszámításunk előtti 7. században a város türannisza Periandrosz lett. Uralma alatt Korinthosz számos új kolóniát hozott létre mint a mai albániai Durrës és az olaszországi Syracusae. A polisz a görög–perzsa háborúkban is szerepet vállalt: a szalamiszi csatában 40 korinthoszi hajó vett részt, a plataeai ütközetben pedig 5000 korinthoszi hoplita harcos küzdött. A várost a peloponnészoszi háborúban spártaiak szállták meg, majd a háborút követően macedón uralom alá került. Ezután mikor a rómaiak elfoglalták Hellászt, a várost lerombolták, a férfiakat megölték, a nőket és a gyerekeket eladták rabszolgának. Később Julius Caesar újjáépítette a várost, ami akhájföld központja lett. A Római Birodalom széthullása után a város bizánci uralom alá került. 856-ban földrengés rázta meg a várost, melynek során 45 000 ember vesztette életét.

A korinthoszi fellegvár

A negyedik keresztes hadjárat során a 13. században a város az újonnan alapított keresztény állam, az Akháj Fejedelemség uralma alá került, amely a Bizánci Birodalmon belül működött. Ekkor Korinthosz frank befolyás alá került. 1453-ban elesett Konstantinápoly, így Korinthosz is hamarosan az Oszmán Birodalom része lett Gördes néven. 1687-ben a velenceiek felszabadították a várost, ami a Velencei Köztársaság része lett. 1715-ben a törökök visszaszerezték a várost, majd a görög függetlenségi és polgárháború során felszabadult. Korinthosz 1833-ban a Görög Királyság fővárosa lett. Később Athént választották helyette. 1858-ban a város teljesen megsemmisült egy földrengésben. Korinthoszt 1928-ban építették újjá, majd 1933-ban is, mert ekkor egy tűzvész pusztította el a várost. Az új Korinthosz három kilométerrel arrébb került eredeti helyétől, a Korinthoszi-öböl partjára.

A Korinthoszi-csatorna

A keskeny földszoros az antik görög kultúra kezdetei óta akadályozta a hellén hajózást, 400 kilométeres kerülőre kényszerítve az Adriai-tenger és a Földközi-tenger keleti vizei közt közlekedő hajósokat. A csatorna megépítését elsőként Periandrosz korinthoszi türannosz határozta el. A terv azonban a kor technikai színvonalán megvalósíthatatlan volt. A csatorna kiváltására hozta létre Korinthosz városállam a Diolokosznak nevezett szállítóutat.

Nero római császár 67-ben 6000 rabszolgát rendelt a csatorna építésére, de a következő évben bekövetkezett halála után a munkálatok leálltak és a terv feledésbe merült.

A Korinthoszi-csatorna

A mai csatornát 1881 és 1893 között építtette a görög állam a Türr István és Gerster Béla tervei alapján. Az építkezést elkezdő francia társaság a csatorna két végének kimélyítése után csődbe jutott. Antonisz Matszasz vezetésével egy görög vállalkozói csoport vette át a munkálatokat, akik végül 10 év alatt fejezték be a építkezést. A csatorna megépítése a kor technikai csúcsteljesítményei közé tartozott.

A csatornát nem zárták le zsilipekkel. A két végponton a közúti forgalom úgynevezett merülőhidakon át zajlik, amelyek a csatornán át közlekedő hajók érkezésekor egyszerűen alábuknak.

A Korinthoszi-csatorna már megépítésekor is csak a kor átlagos méretű hajóinak átbocsátására volt alkalmas. Bár kis szélessége és sekély vize nem teszi lehetővé, hogy a mai modern hajók áthaladhassanak rajta, ennek ellenére mégis jelentős forgalmat bonyolít. Évente 11 000, főként az idegenforgalomban működő hajó halad át rajta, de a nagy vízmélységet nem igénylő partmenti teherhajó-forgalom jelentős része is itt halad át.

Sport

Korinthoszon keresztülhalad a Spartathlon ultramaratoni futóverseny útvonala.

Kapcsolódó szócikkek

• Korinthoszi Szövetség

Források

• http://www.ittott.com/korinthosz-tortenete.html Archiválva 2009. május 25-i dátummal a Wayback Machine-ben

Külső hivatkozások

• Korinthoszi média
• Története (angolul)
• Műholdkép