IndyCar Series

nyitott karosszériájú, együléses autóverseny-sorozat
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. szeptember 28. 3 változtatás vár ellenőrzésre.

Az Indycar a világ legrégebbi és egyben leggyorsabb autóverseny sorozatának jelenkori leszármazottja. Az NTT IndyCar Series bajnokságban nyitott karosszériájú, együléses, turbófeltöltővel működő belső égésű motor által hajtott autók vehetnek részt, amelyek végsebessége elérheti a 390 km/órát is. A versenysorozat több állomásból áll, melyeket szilárd burkolatú, erre a célra kialakított ovál, vagy épített pályákon, továbbá városokban kialakított ideiglenes pályákon rendeznek. A versenyek közül kiemelkedő jelentőségű az Indianapolis 500, melyet 1911 óta, a világháborúkat leszámítva minden évben megrendeznek, 2016-ban pedig már a 100. versenyt rendezték meg.

IndyCar Series
KategóriaEgyüléses autóverseny
HelyszínUSA Amerikai Egyesült Államok
Kanada Kanada
GumikUSA Firestone
VersenyzőkVáltozó
CsapatokVáltozó
MotorokChevrolet, Honda
Egyéni győztesSPA Álex Palou
Győztes csapatUSA Chip Ganassi Racing
A(z) IndyCar Series weboldala

Története

szerkesztés

Korai évek

szerkesztés

Az amerikai nyílt-kerekes versenyzés története egészen 1902-ig nyúlik vissza, amikor is az első versenyeket szervezték. 1905-ben az American Automobile Association (AAA) szervezésében kiírják az első National Track Championship szezont, amit több verseny alkotott de a versenyeket külön értékelték és összetett bajnokot az első szezont leszámítva amikor is Barney Olfield győzedelmeskedett, nem avattak.

1909-ben felépül az Indianapolis Motor Speedway ami még ebben az évben vendégül látja a National Track Championship-et.

1911-ben megrendezik az első Indianapolis 500-at, amely ezután a bajnokság legfontosabb versenye lesz.

1916-ban az AAA változtatott a bajnokság szerkezetén. Innentől National Championship néven futott a bajnokság és már avattak bajnokot is, és a korábbi szezonokban is utólag bajnokot hirdettek.

Az I. világháború alatt is rendeztek versenyeket, de a bajnoki szezont 1917-1919 között nem írtak ki. 1920-ban a bajnokságot újra kiírták, és folyamatosan zajlottak a versenyek a gazdasági válság ellenére is.

A II. világháborúban a Pearl Harbor után nem sokkal a kormány betiltott minden autóversenyt. 1946-ban indult újra a bajnokság.

1955-ben az AAA a sorozatos autósportban bekövetkezendő tragédiák (Manuel Ayulo az Indy 500 edzésén, Bill Vukovich az Indy 500-on, Alberto Ascari az Olasz Grand Prix-n, Le mans-i katasztrófa) hatására úgy döntött, hogy nem rendeznek tovább autósport eseményeket.

1956-tól a helyét a United States Auto Club vette át, amelynek egyik alapító tagja és vezetője volt az Indianapolis Motor Speedway tulajdonosa, Tony Hulman. A bajnokság az ötvenes években komoly fejlődésnek indult, és komoly népszerűségnek örvendett az Egyesült Államokban.[1]

A sorozat a 60-as évek közepére olyan sikeres lett világszinten is, hogy az európai Grand Prix versenyzés legjobbjai is gyakori résztvevői voltak a versenyeknek.[2]

Modernkori történelme

szerkesztés

A sorozat a hatvanas években komoly fejlődésnek indult. A versenynaptár egyre inkább bővült, de mivel a legtöbb ovál pálya a NASCAR érdekeltségi köreibe tartozott így a széria inkább az épített pályák felé nyitott. Emellett megmaradtak a tradicionális salak oválok és a burkolt oválok is. A 70-es évek elején egyre több superspeedway épült, amelyek függetlenek voltak. Ez teret adott arra, hogy a sorozat egy csak burkolt ovál pályán versenyző sorozattá váljon. 1971-ben elindult a Marlboro főszponzorálásával az akkor már csak burkolt oválpályákon zajló bajnokság.[3] Ezt a csapatok is támogatták, mivel ekkoriban már két teljesen eltérő autót kellett fejleszteni a salak ovál versenyekre és az összes többire. A salak ováloknak egy külön bajnokság indult, az épített pályákat pedig teljesen kihagyták a naptárból. Ugyanebben a szezonban hozták létra a Triple Crown-t. Ez három 500 mérföldes futamot jelentett amit az Indianapolis Motor Speedwayen, Az Ontario Motor Speedwayen és a Pocono Racewayen rendeztek meg.

1977-ben meghal az USAC alapítója és vezetője Tony Hulman. Egy évvel később egy helikopter balesetben meghalt az USAC igazgatóbizottságának 8 tagja.[4] A csapatok ezt a tragikus alkalmat használták ki hatalmi törekvéseik érvényesítésére és megalapították az F1-es FISA mintájára saját érdekvédelmi szervezetüket, és helyet követeltek maguknak az USAC igazgatótanácsában. Ezt az USAC nem engedélyezte.

1979-ben a sorozatban részt vevő csapatok és más sorozatok csapatai közül 18-an, többek közt a Team Penske, a Patrick Racing, a Mclaren és az All American Racers szembefordultak a sorozatot akkor felügyelő, USAC-kel, és önállóan szervezték meg a bajnokságot az SCCA közreműködésével. 1979 és 1981 között párhuzamosan rendezett az USAC és a CART is bajnokságot. A USAC és a CART közti sportpolitikai csata következtében a legendás Indy 500 1981-ben és 1982-ben nem volt része a hivatalos bajnokságnak. 1984-től 1995-ig a USAC (Indy 500) és a CART (többi verseny) együtt rendezték a bajnokságot. A sorozat ebben az időszakban fejlődött nemzetközi sorozattá. Ez egészen 1995 végéig tart ekkor több ok miatt is kettészakad a széria. Lényegesebb okai, hogy több csapatvezető szeretne saját részt a bevételekből, illetve Tony George (aki az indianapolisi pálya tulajdonosa) aki többször is megpróbálta felvásárolni a CART-ot. Miután ez nem sikerült, kivette az Indianapolis Motor Speedwayt a versenynaptárból, és egy új sorozatot szervezett köré Indy Racing League néven.

Ekkor az Indianapolis Motor Speedway élére a ’90-es évek elején megválasztott Tony George, kivette az Indy 500-at a bajnokságból és önálló új sorozatot hozott létre Indy Racing League néven. 1996-ban az utód szervezetet C.A.R.T.-nak hívják (Championship Auto Racing Teams) a szériát CART World Series-nek míg a másikat IRL-nek (Indy Racing League). Egy bírósági ítélet szerint (1998) egyik széria sem használhatja a Champ Car illetve az IndyCar elnevezést 5 évig. A két sorozat a ’90-es évek végéig jól működött egymás mellett. A 2000-es évek elejére a CART problémái egyre elhatalmasodtak, aminek az lett a vége, hogy a nagyobb csapatok és a gyártók sorra átpártoltak a rivális Indy Racing League-be. A likviditási problémái miatt 2003-ban csődbe ment a CART.

2003-ban a CART megváltoztatja a nevét Champ Carra, míg az IRL felveszi az IndyCar nevet. Magát a C.A.R.T.-ot mint céget 2003 végén csődbe viszik, hogy a részvények olyan mélypontra kerüljenek, hogy az amerikai törvények szerint a tőzsdéről ki lehessen vonni és fillérekért felvásárolhassa 3 ember (Paul Gentilozzi, Kevin Kalkhoven, Gerald Forsythe) akik csapatfőnökök is egyben. Miután felvásárolták a részvényeket a C.A.R.T. mint cég csődbe ment, ők hárman létrehozzák egy újat melynek a neve O.W.R.S. (Open Wheel Racing Series) a széria neve pedig Champ Car World Series lett.

2008

2008-ban bejelentik (több hetes tárgyalások után) hogy a Champ Car World Series beolvad az IndyCarba – ezzel a szurkolók, szponzorok és versenyzők régi óhaja vált valóra, újra egy nyíltkerekes bajnokság van az USA-ban.

Az IndyCar főszponzora 2006-ban a Simmons-Abramson Marketing lett. A 2008-as és 2009-es szezonban a DIRECTV az IndyCar legfőbb támogatója. 2010-től kezdve az IZOD az IndyCar Series névadó szponzora. A sorozat neve is megváltozott: IZOD IndyCar Series

2011

2011. október 16-a, a bajnokság zárófutama az autósport egyik fekete napja lett, mely alapjaiban változtatta meg a biztonságról való vélekedést az IndyCarban. Az IZOD IndyCar World Championship 12. körében a Las Vegas Motor Speedwayen 15 versenyzőt érintő baleset történt. Ennek következtében elhunyt a 2-szeres Indianapolis 500 győztes, 2005-ös IndyCar világbajnok Dan Wheldon.

2012

Az előző évi haláleset miatt a Dallara új, biztonságosabb kasztnikat tervezett (ezek Dan Wheldon után a DW12 nevet kapták), melyek meggátolják, hogy kerék a kerékkel ütközzön, és az autók a levegőbe emelkedjenek. Az autók ettől az évtől 2.2 literes, V6-os turbófeltöltésű, 700 lóerős motorokkal rendelkeznek, a fordulatszám 12000-re lett korlátozva.

A Chevrolet visszatért a szériába, így ismét két motorgyártó autói versenyeznek egymással. Az utcai pályák kiemelkedő népszerűségnek örvendenek Amerikában, így az ovál versenyek száma 5-re csökkent.

2014

2014. március 14-én érkezett a bejelentés, hogy a sorozat névadó szponzora mostantól a Verizon Wireless.

A szezon ugyan 18 futamból állt, de március 30-án kezdődött St. Petersburgben, és már augusztus 30-án véget is ért a kaliforniai Fontanában, és mindössze két versenyt rendeztek az Államokon kívül, egy dupla forduló keretében (ahogy egyébként Detroit és Houston esetében is), Torontóban. A mezőnybe 14 év után visszatért a korábbi bajnok, a Formula 1-et is megjárt Juan Pablo Montoya.

2015

A nemzetközi álmok idén sem teljesültek, Brazília szezonnyitóként szerepelt az előzetes naptárban, de az Autódromo Internacional Nelson Piquet felújítási munkálatai nem fejeződtek be időben. Március 29. és augusztus 30. között 15 helyszínen rendeznek 16 versenyt, Detroit utcáin dupla forduló volt.

Az egységes Dallara kasztni mellett a csapatok választhattak a Honda és a Chevrolet által tervezett aero-csomagok közül is, így azt várták, hogy egy-egy autó között nagyobb lesz a különbség.

A nagy balesetekkel tarkított 99. Indy 500-on 15 év elteltével Juan Pablo Montoya diadalmaskodott a Team Penske csapatával. James Hinchcliffe, a Schmidt Peterson Motorsports versenyzője az utolsó IndyCar szabadedzésnapon csaknem végzetes balesetet szenvedett, mikor a falnak csapódás után az egyik felfüggesztés elem átszúrta a versenyző combját, és jelentős mennyiségű vért vesztett.

Pocono-ban, a szezon 15. versenyen Justin Wilson súlyos balesetet szenvedett, miután Sage Karam autójának egyik leszakadó első szárnydarabja fejen találta.[1] Másnap végül belehalt fejsérüléseibe. Ezzel a 2011-es szezonzárón elhunyt Dan Wheldon óta ő volt az első, aki életét vesztette egy IndyCar versenyen.

A bajnokságot végül Scott Dixon nyerte meg, aki ezzel megszerezte a 4. bajnoki címét az Indy 500 győztes Montoya előtt.

Televíziós közvetítések

szerkesztés

Az IndyCar televíziós jogait az USA-ban az ESPN, az ESPN2 és az ABC birtokolják. A 2009-es szezontól kezdve az NBC Sports Network lépett a felsorolt 3 tévécsatorna helyébe, és a következő 10 évben minden szezonban legalább 13 versenyt fog közvetíteni, az Indianapolisi 500-at 2018-ig az ABC közvetíti.

Magyarországon eleinte a Magyar Televízió adta a versenyeket (miután a Formula–1 átkerült az RTL Klubra), majd 2013-ig a Sportklub közvetítette a futamokat. 2014-ben 3 évre a DigiSport vásárolta meg a jogokat. 2020-től az Arena4-en láthatók a sorozat küzdelmei.

Az autók felépítése

szerkesztés
  • Kasztni: Dallara DW-12
  • Gyártó: Dallara Automobili, Italy
  • Típus: Open Wheel, együléses nyitott cockpit
  • Anyaga: Szénszál, kevlár
  • Tömeg: minimum 658 kg
  • Szélesség: 193,04 cm
  • Magasság: 102,87 cm
  • Tengelytávolság: 304,8 cm
  • Gumi típusa: Firestone Firehawk
  • Első kerék méretei: 38.1 cm átmérőjű, 25.4 cm széles
  • Első kerék tömege: min. 6.06 kg
  • Hátsó kerék méretei: 38.1 cm átmérőjű, 35.56 cm széles
  • Hátsó kerék tömege: min. 6.61 kg
  • Váltó típusa: 6 fokozatú XTRAC # 295 sebességváltó

Üzemanyag

szerkesztés

E85

  • Gyártók: Honda HPD, Chevrolet-Ilmor
  • Típus: 2.2 L V6 turbó
  • Fordulatszám: max. 12.000 (fordulat limitált)
  • Teljesítmény: 550-750 LE + 50 LE Push To Pass
  • Befecskendezés: Direkt

Firestone Firehawk

Pályatípusok

szerkesztés

Az IndyCarban mindig is változatos pályatípusokon versenyeztek. Jelenleg csak burkolt felületű oválpályákon, épített, utcai és reptéri pályákon rendeznek versenyeket, de korábban többféle pályatípus is megfordult a versenynaptárban.

Jelenlegi pályatípusok

szerkesztés
  • Burkolt felületű ovál (pl.: Indianapolis Motor Speedway)
  • Épített pálya (pl.: Mid-Ohio Sports Car Course)
  • Utcai pálya (pl.: Long Beach)
  • Reptéri pálya (pl.: Edmonton)

Korábbi pályatípusok

szerkesztés
  • Burkolatlan felületű ovál (pl.: DuQuoin State Fairgrounds)
  • Fával borított ovál (pl.: Altoona Speedway)
  • Ponttól-pontig versenyek (pl.: Los Angeles-Phoenix)
  • 1947–1955 és 1965–1969 között a legendás Pikes Peak Hillclimb hegyi verseny is része volt az IndyCar versenynaptárának.

Nemzetközi versenyek

szerkesztés
  • Az első Egyesült államokon kívüli verseny az 1957-ben és 1958-ban megrendezett Race of Two Worlds elnevezésű esemény volt, ahol az IndyCar legjobbjai az Formula 1 és a sportautózás legjobb autóival és versenyzőivel mérhették össze a tudásukat a monzai ovál pályán.
  • 1966-ban Japánban a Fuji Speedway-en rendeztek egy bajnokságon kívüli versenyt.
  • Az első olyan USA-n kívüli versenyeket, amelyek bele számított a bajnokságba 1967-ben rendezték, rögtön kettőt is. Mindkét versenyre Kanadában került sor Mont-Tremblantban és Mosport Parkban.
  • 1971-ben a szezonnyitót az argentin Autódromo Ciudad de Rafaela pályán rendezték.
  • 1978-ban két bajnokságon kívüli versenyt rendeztek az angliai Silverstone-ban és Donningtonban.
  • A nyolcvanas évek elejétől több állandó nemzetközi verseny is helyet kapott a versenynaptárban. Több kanadai helyszínen (Sanair, Toronto és Vancouver) rendeztek versenyt, majd 1991-től bekerült a versenynaptárba az ausztrál Surfers Paradise.
  • A szakadás után a CART nemzetközi piacon is elkezdett terjeszkedni. A kanadai és ausztrál verseny helyszínek mellett Japánban (Motegi), Brazíliában (Rio de Janeiro), Mexikóban(Monterrey), Németországban (Lausitz), Angliában (Rockingham) is rendeztek versenyt. Később a Champ Carban is próbálkoztak, több nemzetközi versennyel nem túl sok sikerrel.
  • Jelenleg az IndyCarban egy kanadai verseny van (Toronto), de szeretnék visszahozni Brazíliát és Mexikót is a naptárba, valamint hamarosan Dubai utcáin is felbőghetnek a motorok.
  • Már 2015 telére terveztek egy, a bajnokságtól különálló, nemzetközi szériát, de egyelőre pénzügyi okok miatt ennek indulását elhalasztották.

A sorozat elnevezései

szerkesztés

Az IndyCar a története során több hivatalos és nem hivatalos név alatt is futott.

A kezdeti években National Track Championship néven futott a bajnokság majd 1916-ban megalakult a National Championship, és a bajnokság egészen az 1979-es szakadásig ezen a néven futott. 1978-ban megalakul a csapatok érdekvédelmi szövetsége a CART (Championship Auto Racing Teams), ami a következő évben szakít az addig versenyeket felügyelő USAC-kel és CART Indy Car World Series néven indítja el a saját bajnokságát. Az USAC 1979-ben a bajnokságát továbbra is National Championship néven rendezte meg. 1980-ban a CART-tal közösen rendezték a bajnokságot. 1981-től egészen 1995-ig USAC Gold Crown Championship néven futott az USAC által felügyelt bajnokság.

1980-ban a CART és az USAC megegyezett arról, hogy közösen indítják a bajnokságot (CRL) Championship Racing League, de több pályatulajdonos, köztük az Indianapolis Motor Speedway vezetésének ellenkezése miatt végül az USAC az első 5 verseny után kiszállt a bajnokságból.

1996-ban az Indianapolis Motor Speedway igazgatója, Tony George elindítja az Indy Racing League-t. A CART IndyCar World Series a nevét 1996-ban még megtarthatja, de mivel az IndyCar az Indianapolis Motor Speedway által bejegyzett védjegy volt és azt csak 1996 végéig licencelte a CART, ezért a sorozat nevet vált 1997-ben és CART World Series néven fut tovább a sorozat. A szakadás után a nevek miatt pereskedés indul. Végül az ítélet szerint sem az IndyCar nevet, sem a Champ Car nevet nem használhatja egyik sorozat sem 2003-ig.

2003-ban az Indy Racing League felveszi az IndyCar nevet. A sorozat felügyelőszervezetét továbbra is IRL-nek hívják. 2003-ban csődbe megy a CART. A sorozatot felvásárolja néhány csapattulajdonos és újjá szervezik Champ Car World Series néven. A sorozat a 2007-es megszűnéséig ezen a néven fut.

2011-ben az IndyCar Series megváltoztatja a felügyelő szervezetének a nevét. Az addig IRL néven futó szervezet azóta INDYCAR nevet viseli.

2014 március 14-én a Verizon Wireless lett az IndyCar főszponzora, a széria neve így Verizon IndyCar Series lett.

A hivatalos elnevezések mellett több nem hivatalos neve is volt a sorozat ami elsősorban a rajongók körében volt használatos. A kezdeti időkben a Speedway Cars, Big Cars, majd később az Indianapolis Cars(röviden Indy Cars) és a Championship Cars (röviden Champ Car) is használatos nem hivatalos elnevezés volt.

IndyCar bajnokok

szerkesztés
 
Dario Resta, 1916 Nemzeti Bajnoka
 
Jimmy Murphy (right), 1921 & 1924 Nemzeti bajnoka
 
A. J. Foyt, Hétszeres USAC bajnok (1960, '61, '63, '64, '67, '75, '79)
 
Mario Andretti; 1965, 1966, 1969, és 1984 bajnoka
 
Rick Mears; 1979, 1981, & 1982 IndyCar bajnoka
 
Jacques Villeneuve, 1995 IndyCar bajnoka
 
Juan Pablo Montoya, 1999 CART bajnoka
 
Sébastien Bourdais, négyszeres Champ Car World Series bajnok (2004–2007)
 
Dario Franchitti; 2007, 2009, 2010 és 2011 IndyCar Series bajnoka
Év Visszamenőleg kiosztott AAA bajnoki címek
1902  Harry Harkness
1903  Barney Oldfield
1904  George Heath
Év AAA National Track Championship
1905   Victor Hémery/  Barney Oldfield
Év Visszamenőleg kiosztott AAA bajnoki címek
1906  Joe Tracy
1907  Eddie Bald
1908  Lewis Strang
1909  George Robertson/ Bert Dingley
1910  Ray Harroun
1911  Ralph Mulford
1912   Ralph DePalma
1913  Earl Cooper
1914   Ralph DePalma
1915  Earl Cooper
Év AAA National Championship
1916   Dario Resta
Év Visszamenőleg kiosztott AAA bajnoki címek (I. világháború)
1917  Earl Cooper
1918  Ralph Mulford
1919  Howard Wilcox
Év AAA National Championship
1920  Tommy Milton/  Gaston Chevrolet
1921  Tommy Milton
1922  Jimmy Murphy
1923  Eddie Hearne
1924  Jimmy Murphy
1925  Pete DePaolo
1926  Harry Hartz
1927  Pete DePaolo
1928  Louis Meyer
1929  Louis Meyer
1930  Billy Arnold
1931  Louis Schneider
1932  Bob Carey
1933  Louis Meyer
1934  Bill Cummings
1935  Kelly Petillo
1936  Mauri Rose
1937  Wilbur Shaw
1938  Floyd Roberts
1939  Wilbur Shaw
1940  Rex Mays
1941  Rex Mays
1942 Nem rendeztek autóversenyeket a II. világháború miatt
1943
1944
1945
1946  Ted Horn
1947  Ted Horn
1948  Ted Horn
1949  Johnnie Parsons
1950  Henry Banks
1951  Tony Bettenhausen
1952  Chuck Stevenson
1953  Sam Hanks
1954  Jimmy Bryan
1955  Bob Sweikert
Év USAC National Championship
1956  Jimmy Bryan
1957  Jimmy Bryan
1958  Tony Bettenhausen
1959  Rodger Ward
1960  A. J. Foyt
1961  A. J. Foyt
1962  Rodger Ward
1963  A. J. Foyt
1964  A. J. Foyt
1965  Mario Andretti
1966  Mario Andretti
1967  A. J. Foyt
1968  Bobby Unser
1969  Mario Andretti
1970  Al Unser
1971  Joe Leonard
1972  Joe Leonard
1973  Roger McCluskey
1974  Bobby Unser
1975  A. J. Foyt
1976  Gordon Johncock
1977  Tom Sneva
1978  Tom Sneva
1979   A. J. Foyt Év SCCA/CART Series
1979   Rick Mears
Év USAC Gold Crown Championship Év PPG IndyCar World Series
1980   Johnny Rutherford 1980   Johnny Rutherford
1981–82   George Snider 1981   Rick Mears
1982   Rick Mears
1982–83   Tom Sneva 1983   Al Unser
1983–84   Rick Mears 1984   Mario Andretti
1984–85   Danny Sullivan 1985   Al Unser
1985–86   Bobby Rahal 1986   Bobby Rahal
1986–87   Al Unser 1987   Bobby Rahal
1987–88   Rick Mears 1988   Danny Sullivan
1988–89   Emerson Fittipaldi 1989   Emerson Fittipaldi
1989–90   Arie Luyendyk 1990   Al Unser Jr.
1990–91   Rick Mears 1991   Michael Andretti
1991–92   Al Unser Jr. 1992   Bobby Rahal
1992–93   Emerson Fittipaldi 1993   Nigel Mansell
1993–94   Al Unser Jr. 1994   Al Unser Jr.
1994–95   Jacques Villeneuve 1995   Jacques Villeneuve
Év Indy Racing League 1996   Jimmy Vasser
1996   Scott Sharp és   Buzz Calkins
Év CART FedEx Championship Series
1996–97   Tony Stewart 1997   Alex Zanardi
1998   Kenny Bräck 1998   Alex Zanardi
1999   Greg Ray 1999   Juan Pablo Montoya
2000   Buddy Lazier 2000   Gil de Ferran
2001   Sam Hornish, Jr. 2001   Gil de Ferran
2002   Sam Hornish, Jr. 2002   Cristiano da Matta
Év IRL IndyCar Series Év Champ Car World Series
2003   Scott Dixon 2003   Paul Tracy
2004   Tony Kanaan 2004   Sébastien Bourdais
2005   Dan Wheldon 2005   Sébastien Bourdais
2006   Sam Hornish, Jr. 2006   Sébastien Bourdais
2007   Dario Franchitti 2007   Sébastien Bourdais
2008   Scott Dixon
2009   Dario Franchitti
Év IZOD IndyCar Series
2010   Dario Franchitti
2011   Dario Franchitti
2012   Ryan Hunter-Reay
2013   Scott Dixon
Év Verizon IndyCar Series
2014   Will Power
2015   Scott Dixon
2016   Simon Pagenaud
2017   Josef Newgarden
2018   Scott Dixon
Év NTT IndyCar Series
2019   Josef Newgarden
2020   Scott Dixon
2021   Álex Palou
2022   Will Power
2023   Álex Palou
 
Scott Dixon; 2003, 2008, 2013, 2015, 2018 és 2020 IndyCar bajnoka
  • 1996: Scott Sharp és Buzz Calkins, bár ugyanannyi ponttal álltak a végelszámolásnál, mégsem döntöttek semmilyen szempont alapján, mindketten bajnokok lettek.
  • 2006: Sam Hornish, Jr. és Dan Wheldon szintén ugyanannyi pontot szereztek. Hornish több futamgyőzelmének köszönhette bajnoki címét.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés