Haynald Lajos

Haynald Lajos (Szécsény, 1816. október 3. – Kalocsa, 1891. július 4.) teológiai doktor, kalocsai bíboros érsek, erdélyi katolikus püspök, botanikus. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Haynald”.

Haynald Lajos
Erdély püspöke
Munkácsy Mihály festménye (1884)
Született	1816. október 3. Szécsény
Elhunyt	1891. július 4. (74 évesen) Kalocsa
Iskolái	Augustineum (–1841)
Felekezet	római katolikus egyház
Püspökségi ideje 1852. október 15. – 1863. szeptember 22. (Erdély)
Püspökségi ideje 1867 áprilisa – 1891. július 4. (Kalocsa)
Előző püspök Következő püspök Kovács Miklós Fogarasy Mihály
Haynald Lajos aláírása
Haynald Lajos a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Haynald Lajos témájú médiaállományokat.

Haynald Lajos (1870)

Szobra Kalocsán. Hunyadi László szobrászművész alkotása (2000)

Élete

Haynald István és Jüttner Franciska fia. A gimnáziumot 1824-től Vácon, 1826-tól Pesten (mindkét helyen a piaristáknál), 1828-tól Esztergomban végezte. 1830. szeptember 3-án növendék papnak vették föl és a pozsonyi Emericanumban töltött egy évet; 1831-től a bölcseletet a Nagyszombati Egyetemen, 1833-tól a teológiát Bécsben hallgatta. 1839. október 15-én miséspappá szentelték föl. A bécsi Augustineumban készült a teológiai doktorátusra, melyet 1841-ben szerzett meg. Segédlelkész volt Pest-Lipótvárosban és Budavárban. 1842. augusztus 11-én Kopácsy József hercegprímás kinevezte az esztergomi presbitériumba hittantanárnak. 1846 májusában a hercegprímás titkárának hívta meg udvarába: hivatalba lépése előtt azonban a külföldi egyházkormányzat és papnevelés tanulmányozására utazni küldte, útjáról naplót készített, kiszabott idejének legnagyobb részét Párizsban töltötte.

1846 őszén érseki titkári hivatalába lépett. A prímás halála után, 1847 decemberében Kunszt József káptalani helynök esztergomi főegyházmegyei irodaigazgatóvá nevezte ki és rövid időn belül – megőrizve irodaigazgatói tisztségét is – Bécsből udvari kápláni címet is nyert. Az 1849. április 14-ei függetlenségi nyilatkozatot és a Szemere-kormány rendeleteit nem engedte meg kihirdetni az egyházmegyében (Haynald ugyanis a magyar alkotmányhoz volt hű), ezért június 18-án irodaigazgatói tisztségéből felfüggesztették, ő pedig visszavonult a szécsényi szülői házba. A szabadságharc leverése után Scitovszky János hercegprímás ismét a prímási iroda igazgatójává nevezte ki.

1851. szeptember 9-én Ferenc József kinevezte Kovács Miklós erdélyi püspök koadjutorává, püspöki ranggal (kinevezésének sajtóbeli közzétételére hat nap múlva került sor). A kinevezés a közzététel ellenére is diplomáciai bonyodalmat keltett a bécsi udvar és Róma között (részben mert Kovács Miklós püspök lemondott, részben az új püspök joghatósága miatt), így csak 1852. március 15-én tudta elfoglalni erdélyi koadjutori posztját, miután a pápa is támogatta a kinevezését. Viszont a koadjutori kinevezéséhez szükséges pápai bullák – melyekben egyúttal hebroni címzetes püspöki kinevezést is kapott – így is csak júliusban készültek el. 1852. október 15-én tényleges erdélyi püspök lett. 1854. január 24-én a belső titkos tanácsosi címet nyerte. Mint erdélyi püspök megyéjében több ízben prédikált és bérmált; különösen az egyházi fegyelem megszilárdítása és a népiskolák ügyének emelése körül volt sok érdeme. Tíz év alatt tett alapítványainak és adakozásainak összege jóval meghaladja a 300 ezer forintot. 1861. március 24-én az erdélyi királyi valóságos kormányszéki tanácsosává nevezték ki.

Az októberi diploma kiadása után megindult mozgalomban – a jogi kontinuitás gondolatát képviselve – Magyarország és Erdély unióját sürgette és azt javasolta, hogy az országgyűlésen is Erdély a magyar országgyűlés részeként jelenjen meg. Álláspontját a gyulafehérvári értekezleten fejtette ki 1861. február 19-én, melynek ő volt a házigazdája (megjelent a Pesti Napló 41. számában). Ezen az értekezleten ültek le első alkalommal egy asztalhoz a magyar, román, székely, szász képviselők és Erdély jövője volt az értekezlet témája.

Amikor az október 3-ai gyulafehérvári gyűlésen a bécsi kormány újabb alkotmánysértése ellen ismét fölszólalt és azt erősen elítélte, megindult ellene az üldözés. 1863-ban Ferenc József főkegyúri kérésének megfelelve lemondott erdélyi püspöki tisztéről, így nem kellett tovább a Rainer Ferdinánd főherceg vezette kormány (melyben Schmerling államminiszternek jutott a kulcsszerep) és Nádasdy Ferenc erdélyi kancellár politikai törekvéseit szolgálnia.

Haynald Lajos portréja a Vasárnapi Ujságban

IX. Piusz pápa 1864. szeptember 24-én feloldotta püspöki teendői alól, címzetes karthágói érsekké nevezte ki és Rómába hívta, ahol mint a rendkívüli ügyek tárgyalásával megbízott kongregáció tagja tekintélyes állást foglalt el. 1867 áprilisában kalocsai érsekként tért vissza hazájába. 1868. március 17-én a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta. 1870-ben 12,000 frtnyi alapítványa tette lehetővé, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum növénygyűjteményét önálló osztállyá szervezzék. 1870-ben az első vatikáni zsinaton elfoglalt ellenzéki állásával a pápa neheztelését vonta magára. 1874-ben a firenzei nemzetközi kertészeti kongresszuson megjelent; 1875-ben a brüsszeli nemzetközi közegészségügyi kongresszus előmunkálataiban részt vett; 1876-ban a Budapesten tartott nemzetközi statisztikai kongresszuson elnökölt. 1877. június 6-án a Szent István-rend nagykeresztjét kapta és 1879. május 12-én bíboros lett. Kalocsán hasonló tevékenységet fejtett ki, mint előbb Erdélyben; alapítványai s adományai 4.209,730 forintot tesznek. 1877-ben megalapítja a kalocsai főgimnáziumban a kalocsai csillagdát. Utazásai s összeköttetései lehetővé tették neki egy olyan növénygyűjtemény összeállítását, mely gazdaság s rendezettség tekintetében Európában az elsők egyike, amelyet gazdag könyvtárával együtt a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. A királyi pár ezüstmenyegzője, valamint belső titkos tanácsossá kinevezése alkalmából az egyházi zene, festészet és szobrászat előmozdítására alapítványt tett.

A könyvvizsgálással, a hitterjesztéssel s a búcsúk és szent ereklyék ügyével megbízott római szent ügyek tanácsosa, római gróf, Róma város nemes polgára, a kath. religio római akadémiájának tagja, az Accademia dei Nuovi Lincei római társulatnak, a San Luca-féle római képzőművészeti akadémiának, az Institut Egyptien, a palermói tud. akad., a bukaresti akadémiának, a természetvizsgálók Lipót-Károly-féle császári német akadémiájának Gerbert névvel, a magyar természetbúvárok budapesti egyesületének, a rajnai poroszországi és vesztfáliai természetbúvárok társulatának, a francia nemzeti cherbourgi, a budapesti m. kir. egyetem hittani karának bekebelezett, a magyarországi műemlékek országos bizottságának kültagja, a leuveni egyetemen a természettudományok tiszteletbeli doktora, Baja s Erzsébetváros díszpolgára, pápai arany érdemkeresztes és több rend tulajdonosa.

Az 1841-ben alakult Religio és Nevelésbe és a Jelenkorba a francia, angol és olasz lapokból kiszemelt fordításokat, később ismertető cikkeket, végül erélyes vitatkozásokat írt. Majd a német időszaki sajtó terén is nem egyszer képviselte a magyar egyház ügyét; egyebek közt 1845-ben az ágostai Allgemeine Zeitungban Horárik katolikus pap kilépése alkalmából a magyar főpapság ellen intézett támadást éles tollvitában verte vissza; ő írta a freiburgi Kirchenlexikonba (1847) az összes magyar tárgyú s vonatkozású cikkeket; egyéb cikkei a Magyar Államban (1871. 22., 23. sz. Beszéde a magyar delegatio jan. 24. ülésén, 1872. 263. sz. Beszéde Pestvármegye nov. 12. közgyűlésén, 1886. 343. sz. Emlékbeszéde Ipolyi Arnold felett), a Földrajzi Közleményekben (1877. Beszéde, melyet a magyar Afrika-bizottságnak máj. 25. tartott alakuló ülésén tartott s amellyel a bizottság elnökét Fülöp szász Koburg és gothai herceget üdvözölte s levele a herceghez jún. 26. Bécsből az afrikai társaság ügyében), a Magyar Növénytani Lapokban (az emlékbeszédeken kívül, 1881. Ceratophyllum Pentacanthum) jelentek meg Közreműködött még a Kerner: Flora exsiccata Austro-Hungariae című nagy művénél.

Művei

• Epistolae pastorales… ad clerum saecularem et regularem dioecesis. Clandiopoli, 1852
• Felsőházi beszéde az erdélyi unio tárgyában (jún. 17.) Pest. 1861 (különnyomat a Hirnökből)
• Emlékbeszéd, melyet… Bartakovics Béla egri érseknek, … okt. 7. az egri érseki főegyházban tartott gyászünnepélye alkalmával mondott. Eger, 1873
• Parlatore Fülöp. Emlékbeszéd, melyet írt s a m. t. akadémia 1878. jún. 16. közülésén kivonatosan felolvasott. Bpest, 1879 (u. az különny. a P. Napló 1878. 151. és 153. sz. és mint különny. a kolozsvári M. Növénytani Lapokból 1878. Németül: Bpest, 1879 Online)
• A szentirási mézgák és gyanták termőnövényei. Népszerű előadás, tartotta a m. t. akadémia közülésén. Bpest. 1880 (Akadémiai 1869. székfoglaló értekezésének ezen népszerű kivonata először a M. Növénytani Lapokban, azután a Gyógyszerészi Hetilapban és különnyomatban jelent meg.)
• Castanea Vesca. I. Solum in quo in Hungaria crescit. II. Incolatus eius in Hungaria. Colocae, 1881 (előbb a firenzei Giornale Botanico-ban, 1878)
• Litterae authenticae exhibentes origines scholarum Hungariae. Colocae, 1882-85 (Ezen általa kiadott három kötetes munka a katholikus középiskolák alapításának és kifejlődésének történeti emlékeit tartalmazza.)
• Emlékbeszéd gróf Károlyi István, a sz. István-társulat elnöke fölött 1882. márcz. 23. Colocae
• Emlékbeszéd dr. Fenzl Ede, a m. t. akadémia kültagja felett. Colocae, 1885
• Emlékbeszéd Boissier Péter Edmund, a m. t. akadémia kültagja felett. Colocae, 1889

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.  
• 1867-1891 – Haynald Lajos (1816-1891)

További információk

• Gyulafejérvári füzetek II. (MEK)
• Haynald bíboros emlékezete. Halálának centenáriuma alkalmából Kalocsán elhangzott előadások; tan. Török József et al.; Kalocsai Érsekség–TIT Kalocsai Tagszervezete, Kalocsa, 1991
• Bauer Norbert–Bajzáth Judit: "igéző virágok szemlélésében". Haynald Lajos természetrajzi hagyatéka. 200 éve született Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek; Magyar Természettudományi Múzeum, Bp., 2016
• Galcsik Zsolt: "Elhatároztam, kedves szülővárosomban...". Szécsény nagy mecénása, Dr. Haynald Lajos kalocsai bíboros-érsek; szerzői, Szécsény, 2018
• Erdély püspöke, tudósa és mecénása – Haynald Lajos; szerk. Bartók Katalin, Bauer Norbert; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2019

Előde:
Kovács Miklós

Erdélyi katolikus püspök
1852–1863

Utóda:
Fogarasy Mihály

Előde:
Lonovics József

kalocsai érsek
1867–1891

Utóda:
Császka György