Banán

a banánfélék (Musaceae) családjába tartozó növényfaj és annak gyümölcse
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 28.

A banán a trópusokon elterjedt és termesztett egyszikű, lágy szárú, bár gyakran fatermetű növények nemzetsége a banánfélék (Musaceae) róluk elnevezett családjában. A világ legmagasabb egyszikű, lágy szárú növénye.

Banán
Banán

Banán
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Gyömbérvirágúak (Zingiberales)
Család: Banánfélék (Musaceae)
Nemzetség: Musa
Fajok
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Banán témájú médiaállományokat és Banán témájú kategóriát.

Banán termése (Madeira, Câmara de Lobos)

Etimológia

szerkesztés

Világszerte használt neve nyugat-afrikai, feltehetőleg volof eredetű

Megjelenése, felépítése

szerkesztés

A fatermetű növény 3-10 méter magas törzse valójában áltörzs, ami a felállva egymásra boruló, egymást spirálisan követő levelek kemény hüvelyeiből alakul ki. A szabadban levéllemezei többnyire tagoltak, mivel erősebb szél hatására a levélerek között a levél felhasadozik. Gyökérzete a föld alatti gyöktörzsből (rizóma) ágazik szét.

A 2 m hosszt is elérő, lecsüngő, összetett fürtvirágzata hosszú virágtengelyen, a csőszerű áltörzsön áttörve nő ki annak közepéből. A gazdagon elágazó, egylaki virágzatban fölül nőnek a porzós, alul a termős virágok — a virágzat alsó 1-12, spirálisan elhelyezkedő ágán többnyire 14-18, párosával növő virággal.[1] Minden részvirágzatot egy-egy lila murvalevél ölel körül.

Termése bogyótermés (tulajdonképpen áltermés). A többnyire 10–15 cm hosszú, hajlott, sokszögletű, tompa végű, zöldessárga gyümölcsök közös száron helyezkednek el. A vadbanánok gyümölcsében nagy, kemény magok találhatók, a termesztett triploid változatok magtalanok.

Életmódja, termőhelye

szerkesztés

A banán trópusi növény; kevéssé fagyálló.

9-10 hónapos korában virágzik, méghozzá fokozatosan, alulról fölfelé. Termése kb. 3 hónap alatt érik be; ezután az áltörzs elpusztul, és a rizómából új növény sarjad. A vadon élő fajokat kis madarak porozzák be.[2]

A termesztett, magtalan fajokat vegetatívan, sarjaztatva szaporítják. Ezek a termesztett banánfajok egy-egy közös ős klónjai, amelyek betegségekkel szembeni ellenálló képessége elmarad a vad ősökétől.

Fontosabb fajok és felhasználásuk

szerkesztés

A banánt Carl von Linné svéd természettudós eredetileg két csoportba sorolta: főzőbanán (wd) és desszertbanán.

A nemzetségükbe több mint hetven faj és hibrid tartozik.

Étkezési banán

szerkesztés

A legfontosabb gyümölcstermő faj az étkezési banán (Musa x paradisiaca). Termésének főleg keményítőtartalma jelentős. Évi 50–70 kg gyümölcsöt érlel.

  • Jellegzetes zamatú húsát frissen fogyasztják vagy szárítva (lisztként, illetve pehelyként) forgalmazzák.
  • A zölden szedett, éretlen gyümölcsöt az értékesítés helyén utóérlelik.
  • A zöld banán 90-95% relatív páratartalmú térben 14-15 °C-on 10-20 napig tárolható. Éretten 13-16 °C-on tanácsos tartani, mert 13 °C alatt szürkül. Így 5-10 napig tartható el.

A kevéssé édes, de nagy keményítőtartalmú változatokat a krumplihoz hasonlóan sütve, illetve főzve, köretnek eszik. Egyes fajtáival állatokat takarmányoznak. Az Ugandában és Tanzániában termő fajokból sört főznek.[3]

Ennek legédesebb (legtöbb cukrot tartalmazó) fajtáját régebben Musa sapientum néven megkülönböztették az alapfajtól; ez a név mára már nem használatos.

Ismertebb fajták balról jobbra: főzőbanán (plantain), vörös banán, almabanán (latundan), Cavendish.
Európában a Cavendish a leggyakrabban értékesített banánfajta.

Táplálkozási jellemzői

szerkesztés
Nyers banán
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 89 kcal   371 kJ
Szénhidrátok22.84 g
- Cukrok  12.23 g
- Étkezési rostok  2.6 g
Zsír0.33 g
Fehérje 1.09 g
A-vitamin ekviv.  3 μg0%
Tiamin (B1-vitamin)  0.031 mg3%
Riboflavin (B2-vitamin)  0.073 mg6%
Niacin (B3-vitamin)  0.665 mg4%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0.334 mg7%
B6-vitamin  0.367 mg28%
Folsav (B9-vitamin)  20 μg5%
C-vitamin  8.7 mg10%
Kalcium  5 mg1%
Vas  0.26 mg2%
Magnézium  27 mg8% 
Foszfor  22 mg3%
Kálium  358 mg8%
Cink  0.15 mg2%

Mivel a gyümölcs (valójában lágy szárú növény) könnyen emészthető, ezért kisbabáknak is adható, a gyomorból 110 perc alatt kiürül. Ajánlható gyomorfekélyben szenvedőknek. Több táplálkozási szakértő gyógyhatásúnak tartja; ennek okaként főleg az A-, U- és E-vitamint, a vasat, rezet, jódot, mangánt és foszfort említik. Különösen sok benne a B6-vitamin.[3] Jelentős szénhidrát-tartalma miatt fogyókúrázóknak nem ajánlott. Savtartalma a legtöbb gyümölcsénél jóval kisebb, emiatt már csecsemők is ehetik (Terebess). Sportolók számára kiváló szénhidrátforrásként szolgál, főleg edzések előtt kellő idővel fogyasztva.[4]

A magyar táplálkozási tanácsadókban és honlapokon kalcium-tartalmára gyakran 110 mg/100 g-ot adnak meg — ez sokkal több a külföldi adatbázisokban szereplő értéknél. Bíró György megerősítette, hogy az adat tévesen szerepelt a Bíró-Lindner Tápanyagtáblázat című könyvben.[forrás?] Ezért a tej kalcium-tartalmának pótlására vagy a csontritkulás kezelésére a banán nem ajánlható; az ilyen közlések tévesek.

Származása, elterjedése

szerkesztés
 
Vadbanán belseje

A vadbanán a mai termesztett banánfajok őse, őshazája Délkelet-Ázsia. Az Indonéziától Vietnámig húzódó monszunerdőkben ma is él két vad faja, a törpe banán (Musa acuminata) és a Musa balbisiana — ezek a ma ismert, gyakran hibrid változatok ősei.

Valószínűsítik, hogy először Új-Guineában kezdték termeszteni. Az Új-Guinea és Délkelet-Ázsia közti szigetvilágban fokozatosan, szigetről szigetre terjedt. A görögök i. e. 333-ban már ismerték. Plinius elbeszélése szerint Nagy Sándor katonái is megkóstolták indiai hadjáratukon. Észak-Egyiptomba és a Közel-Keletre arab kereskedők telepítették be a 7. században.

A portugálok a 15. század elején(?) banánsarjakat telepítettek Nyugat-Afrikából a Kanári-szigetekre. Egy spanyol dominikánus szerzetes, Thomas de Berlengas, Panama későbbi püspöke vitte magával a banánt 1516-ban Santo Domingóba; innen terjedt el az amerikai kontinensen mint az Amerikába hurcolt rabszolgák egyik fő tápláléka.

A 21. század elején a legtöbb banán Indiában és Kínában termett, ezek az országok azonban csak belföldi fogyasztásra termesztenek.

A századfordulón a legnagyobb exportőrök az úgynevezett banánköztársaságok: Guatemala, Honduras, Ecuador, Costa Rica, Panama voltak. A 21. század elején a legnagyobb exportőr Ecuador. (Ezért a banánt sokan helytelenül amerikai növénynek tartják.)

A 21. században Magyarország déli határvidékén (főleg a Dráva mentén) egyre több helyen a kertekben is ültetik, de termése gyakorlatilag csak az melegházakban érik be.


Legnagyobb banántermelők
2022
(Számok millió tonnában)
1.   India 34,5
2.   Kína 12,1
3.   Indonézia 9,3
4.   Nigéria 8
5.   Brazília 6,9
6.   Ecuador 6,1
7.   Fülöp-szigetek 5,9
8.   Guatemala 4,8
9.   Angola 4,6
10.   Tanzánia 3,5
..
Föld összesen 138,3
Forrás: FAO[5]

Szobabanán

szerkesztés

A törpe banán szobanövényként tartott változatát egyes szerzők Musa cavendishii néven külön fajként ismertetik; más szerzők szerint ez a megkülönböztetés botanikailag nem indokolt.[6] 0,5–2 m magasra nő. Nagy, puha levelei világoszöldek. A hosszú, csüngő virágkocsányon fejlődő virágok kis banánokká érnek. Gyümölcse nem ehető, de mutatós kinézete miatt eléggé felkapott szobanövény.[7]

Óriás banán

szerkesztés

A Musa ingens 15 m magasra is megnő

Manilakender

szerkesztés

A Musa textilist rostjaiért, ipari növényként termesztik, és főleg zsákszövetet készítenek belőle.[2]

A banán mint energiaforrás

szerkesztés

A banántermelő országokban rendkívül sok gondot okoz a banánhéj hasznosítása. Ruandában például két millió tonna gyümölcs terem évente és ennek csak kis része hasznosítható ehető gyümölcs formájában. A többi, levél, szár, héj, mind hulladék és megsemmisítése óriási probléma. A nottinghami kutatók megtalálták a banánhéj hasznosításának egyik legegyszerűbb módját. Mike Clifford, az egyetem műszaki karának professzora szerint a banánbrikett lehet a jövő energiaforrása a fában szegény országok számára. A növényi hulladék fűtőanyaggá történő alakítása a fenntartható fejlődés egyik alappillére.

Fűtőanyaggá alakítása

szerkesztés

A rothadt gyümölcsöket és a banánhéjat pasztává keverik. Ehhez a keverékhez Angliában fűrészport, míg Afrikában szárított banántörzsmorzsalékot kevernek. Az anyagot briketté préselik és negyven Celsius fokon szárítják — kemencében vagy egyszerűen a napra kitéve.[8]

  1. Ivan A. Ross: Musa sapientum
  2. a b Terebess
  3. a b (Terebess)
  4. Ha a nagymama lecsóját eszik, nem kapják meg az érmet. Index.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 7.)
  5. http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
  6. Uniprot.org: Taxonomy - Musa acuminata (Banana) (Musa cavendishii)
  7. Édenkert.hu: Törpebanánok: Musa Cavendishii. [2019. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)
  8. A banánhéj, mint fűtőanyag. [2011. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 9.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a banana című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Banán témájú médiaállományokat.