Minszk

	Minszk (Мінск, Минск)
; Minszk címere	; Minszk zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Fehéroroszország
Alapítás éve	1067
Polgármester	Anatol Sivak (Анатоль Сівак)
Irányítószám	220001–220141
Körzethívószám	817
Testvérvárosok	Lista Nottingham (1966–); Szendai (1973. április 6. – ); Bengaluru (1986–); Lyon (1976–); Belo Horizonte (1987–); Csangcsun (1992. május 18. – ); Łódź (1993–); Bonn (1993–); Eindhoven (1994–); Kijev (1997. július 5. – 2022. június 9.); Dusanbe (1998–); Chișinău (2000. június 29. – ); Havanna (2005–); Teherán (2006–); Abu-Dzabi (2007–); Ankara (2007–); Tiraszpol; Detroit (1979–); Kairó; Vilnius; Kalisz; Bakersfield; Caracas; Jereván (2002. június – ); Murmanszk (2014. augusztus 21. – ); Novoszibirszk (2012–); Peking (2016. április 26. – ); Potsdam; Szentpétervár (2000–); Riga; Odessza (1996. április 29. – ); Brassó (2005–); Reinickendorf; Nevers; Omszk (2013. március 3. – ); Brjanszk (2014. január – ); Kalinyingrád (1997–); Agia Napa; Nyizsnyij Novgorod (2007–); Tbiliszi (1994–); Kaluga (2015–); Uljanovszk (2015–); Sanghaj (2019–); Biskek (1997–); Belgrád; Netánja; Harare (2023–); Izsevszk (2020. február 25. – );
	Népesség
Teljes népesség	1 992 862 fő (2024. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	280,4 m
Terület	305,47 km²
Időzóna	FET (UTC+3)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 53° 54′ 08″, k. h. 27° 33′ 43″53.902246°N 27.561837°EKoordináták: é. sz. 53° 54′ 08″, k. h. 27° 33′ 43″53.902246°N 27.561837°E
	Minszk weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Minszk témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Nem tévesztendő össze a következővel: Pinszk.

Minszk (belaruszul: Мiнск, oroszul: Минск, lengyelül: Mińsk) Fehéroroszország fővárosa, a Minszki terület és a Minszki járás székhelye, egyben a Független Államok Közösségének a székhelye. Lakossága 1,78 millió fő (2006). Az 1999-es népszámláláskor a lakosság 79,3%-a belarusz; 15,7%-a orosz; 2,4%-a ukrán; 1,1%-a lengyel és 0,6%-a zsidó nemzetiségű volt. 1993 óta különleges, területi jogokat élvez. Területe 269 km². A Szviszlocs és a Nyemiha folyó partján terül el, az ország földrajzi központjában, Moszkvától mintegy 700 km-re délnyugatra. A Minszki-hátság déli részén fekszik, mintegy 220 m-es tengerszint feletti magasságban. A várost északról és keletről erdőségek övezik, sok zöldterülete van (legnagyobb parkja, a Cseljuszkinyec-park 78 hektáron terül el). Közigazgatásilag 9 kerületre (Frunzenszkij, Moszkovszkij, Oktyabrszkij, Leninszkij, Partizanszkij, Pervomajszkij, Szovjetszkij, Centralnij, Zavodszkij) oszlik. Minszk himnusza (Pesznya o Minszke)

Története

A mai Minszk területe a középkorban két szláv törzsszövetség, a Krivicsek és a Dregovicsok területének határán feküdt, majd 980-ban a Polocki fejedelemség része lett. Első említése Meneszk néven 1067-ből maradt fenn, így ezt az évet tekintik a város alapításának. Nevét valószínűleg a középkori menszk szó után – ami cserét, cserélőhelyet jelent – kapta. Kedvező fekvése révén a 12. századra Polocki fejedelemség legnagyobb városa lett. A tatár pusztítást elkerülte, 1242-ben a Litván nagyfejedelemséghez került, azon belül pedig a Minszki vajdaság székhelye lett. 1499-ben Jagelló Sándor nagyfejedelemtől magdeburgi városi jogokat kapott. A 16. században már fontos kereskedelmi, egyházi és kulturális központ. A 17. században az orosz-lengyel háborúkban elpusztították a várost (1654-1667 között volt orosz kézen). A második nagy pusztítás az északi háborúban (1708-1709) érte, amikor a svéd és az orosz hadsereg egyaránt pusztította. A 18. századra ezért provinciális kisvárossá süllyedt, ekkoriban lakosságának többségét a lengyelek és a zsidók tették ki, 1790-ben mindössze 7 ezer lakosa volt. 1793-ban az egész országhoz hasonlóan az Orosz Birodalom része lett, 1796-ban pedig kormányzósági székhellyé vált. A 19. században mint kereskedelmi és közigazgatási központ ismét gyors fejlődésnek indult, az 1830-as években utcáinak többsége szilárd burkolatot kapott, 1838-ban megjelent az első minszki újság, 1844-ben pedig a városi színház is felépült. A fejlődést felgyorsította az 1846-ban megépült országút és az 1871-re elkészült vasút, amely Moszkvát és Varsót kötötte össze. 1873-ban a Romni-Libava (Liepaja) vasút megépülésével vasúti csomóponttá vált. Az iparosodás is megindult, a város lakossága ezért gyorsan növekedett (1860-ban 27 ezer, 1897-ben 91 ezer lakosa volt). Minszk egyben a belorusz munkásmozgalom központja is lett, 1898-ban az OSZDMP első kongresszusára itt került sor. Az első világháború alatt a frontvonal közelében levő városként nagy jelentősége volt, az orosz nyugati front főparancsnoksága itt székelt. 1917 októberében itt is megalakultak a szovjetek. 1918 februárjától decemberéig német megszállás alatt volt, 1918. március 25-én itt kiáltották ki a rövid életű Belarusz Népköztársaságot. 1919-ben a Belorusz SZSZK fővárosává nyilvánították. 1919-1920-ban egy ideig lengyel megszállás alatt volt, a rigai egyezmény értelmében végleg a Szovjetunióhoz került. 1922-ben megindult a háborús károk helyreállítása, gyors iparosítás kezdődött, a lakosság száma gyorsan növekedett (1939-ben 238,8 ezer fő). 1921-ben egyetemet létesítettek, 1929-ben megindult a villamosközlekedés, 1934-ben pedig az első repülőtér.

A Szakszervezetek kultúrpalotája

A második világháborúban az előretörő német csapatok 1941. június 26-án foglalták el a várost. Itt alakították ki a Reichskomissariat Ostland központját. Megkezdődött a lakosság kényszermunkára hurcolása, a kommunisták tömeges gyilkolása, a zsidó lakosság gettóba tömörítése (mintegy 100 ezres gettót alakítottak ki Minszkben). Hamarosan Minszk a belarusz partizánmozgalom központjává vált, ezért a szerepéért 1974-ben Hős város címmel tüntették ki. A Bagratyion-hadművelet keretében 1944. július 3-án szabadult fel. A súlyos harcokban a város épületeinek 80%-a megsemmisült, lakossága mintegy 50 ezer főre csökkent. A háború után a várost gyorsan újjáépítették, de az épületeket nem rekonstruálták, a város arculatára ma is az 1940-1950-es évek „Sztálin-barokk“ építészete nyomja rá a bélyegét (hatalmas, túldíszített középületek, széles utak, jellegtelen lakótelepek).

A Vosztok lakótelep házai az 1970-es években épültek

A Privokzalnaja tér épületei az 1950-es évek stílusában épültek

Az újjáépítés pozitív oldala viszont, hogy számos zöldterületet alakítottak ki, Minszk a Szovjetunió egyik leginkább parkosított városává vált. A lakosság száma gyorsan növekedett, 1959-ben elérte a ½ milliót, 1972-ben az 1 milliót, 1986-ban pedig az 1,5 milliót. Egymás után épültek az új lakótelepek, az 1960-as években a Csizsovka, az 1970-es években a Szerebranka, Zapad és Vosztok, az 1980-as években pedig Kuraszovscsina és Malinovka. 1975-ben a növekvő lakosság és az ipar vízigényének biztosítására elkészült a Vilija folyótól a Szviszlocson át Minszkbe vezető csatorna, amelyet a Zaszlavli-víztározó egészített ki. 1984-ben megnyitották az első metróvonalat. Az 1990-es évek közepének gazdasági válságán túljutva ma ismét gyors gazdasági növekedés jellemzi a várost, lakossága folyamatosan növekszik, a város határában egyre több helyen épülnek új lakóterületek (úgynevezett mikrorajonok).

Éghajlata

Minszk éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	10,3	13,6	18,9	26,0	30,9	32,5	35,0	34,6	30,3	24,7	16,0	10,3	35,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	−2,1	−1,4	3,8	12,2	18,7	21,5	23,6	22,8	16,7	10,2	2,9	−1,2	10,7
Átlaghőmérséklet (°C)	−4,5	−4,4	0,0	7,2	13,3	16,4	18,5	17,5	12,1	6,6	0,6	−3,4	6,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	−6,7	−7,0	−3,3	2,6	8,1	11,7	13,8	12,8	8,2	3,6	−1,3	−5,5	3,1
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−39,1	−35,1	−30,5	−18,4	−5,0	0,0	3,8	1,7	−4,7	−12,9	−20,4	−30,6	−39,1
Átl. csapadékmennyiség (mm)	45	38	44	42	65	89	89	68	60	53	48	49	690
Havi napsütéses órák száma	46	70	127	177	254	261	257	235	165	99	36	24	1751
Forrás: Hong Kong Observatory

Gazdaság

Minszk Fehéroroszország legnagyobb ipari központja. Az iparosodás a 19. század második felében kezdődött (vasúti járműjavítás, textilipar), majd a szovjet időszakban felgyorsult. A legnagyobb üzemeket az első ötéves tervek (1929-1941) szakaszában létesítették. Más posztszovjet városokkal ellentétben Minszkben az ipar 1990 után is megőrizte jelentőségét.

Legnagyobb gépipari üzemei az 1946-ban alapított Minszki Traktorgyár (MTZ) és az 1947-ben létesült Minszki Autógyár (MAZ), amely főként teherautókat és buszokat gyárt. A volt Szovjetunió egyik legnagyobb óragyára, a Minszki Óragyár valamint fényképezőgépgyára is itt található. Az élelmiszer-, fa- és vegyipar (gyógyszergyártás) szintén számottevő. Kisebb hőerőműve is van.

Közlekedés

A metró Kamennaja Horka állomása

Minszk az ország közlekedési csomópontja, a Varsó-Moszkva vasúti és közúti fővonal fontos állomása. Két repülőtere is van, a Minszk-1 a várostól délre 1934 óta működik, innen indulnak a közeli (Moszkva, Szentpétervár, Kalinyingrád stb.) járatok. A modern Minszk-2 a központtól 42 km-re keletre található, 1982-ben nyitották meg és a nemzetközi járatok számára ez a fő légikikötő. A városi közlekedést 10 villamos-, 70 trolibusz- és több mint 100 buszjárat szolgálja. A metró építését 1977-ben kezdték meg, az első vonal (Moszkovszkaja) 1984-ben nyílt meg (9 állomás, 9,5 km), a második (Avtozavodszkaja) 1990-ben (14 állomás, 18 km).

Lásd még: Minszk villamosvonal-hálózata

Lásd még: Minszki metró

Oktatás, kultúra

Minszkben 12 egyetem működik, melyek közül a legjelentősebb az 1921-ben alapított Belarusz Állami Egyetem (BSZU), melynek mintegy 17 ezer hallgatója van. 11 színház (a Makszim Gorkij-színház oroszul, a Janka Kupala belarusz nyelven tartja előadásait) és 20 múzeum (Szépművészeti múzeum, Néprajzi múzeum, A Nagy Honvédő Háború múzeuma, Nemzeti Történeti múzeum, Janka Kupala irodalmi múzeum stb.) működik a városban.

Látnivalók

Minszk viszonylag szegény műemlékekben, ennek oka a második világháború pusztításaiban rejlik. Néhány értékes egyházi műemléke viszont ma is látható, ilyen a 17. századi bencés apátság az 1687-re felépült Szentlélek-katedrálissal (szobor Szv. Duha) és a Szent József-templommal, az egykori jezsuita kolostor a Szűz Mária-templommal (1710), valamint az 1620-as években épült Szent Péter és Pál-templom. Az egyházi műemlékek közül említést érdemel még a Szt. Szimeon neoromán téglatemploma (1910), a neogótikus Troickij-templom (1864), a középkori orosz stílusban épült Alekszandr Nyevszkij-templom (1898) és a Mária Magdaléna-templom (1847).

Az 1710-ben épült Szűz Mária-templom

A világi műemlékek közt meg kell említeni a Piscsali-kastélyt (1825) és a 18. századi városházát (ratusa), amelyet 2003-ban eredeti formájában építették újjá. A Kálvária-temetőben található a Kresztovozdvizsenszkij-templom (1842) és az 1830-ban épült kapu. A közelmúltban is épültek új templomok és monostorok, a legszebb ezek közül az 1999-re elkészült Szent Erzsébet-monostor. A város mellett található az Urucsje kőmúzeum. A szovjet időszak számos emlékművel gazdagította a várost, a legismertebb a Nagy Honvédő Háború emlékműve, a Haza-anyácska szobra.