széf

See also: szef

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈseːf]
• Hyphenation: széf
• Rhymes: -eːf

Noun

széf (plural széfek)

1. strongbox, safe (a box, usually made of metal, in which valuables can be locked for safekeeping)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	széf	széfek
accusative	széfet	széfeket
dative	széfnek	széfeknek
instrumental	széffel	széfekkel
causal-final	széfért	széfekért
translative	széffé	széfekké
terminative	széfig	széfekig
essive-formal	széfként	széfekként
essive-modal	—	—
inessive	széfben	széfekben
superessive	széfen	széfeken
adessive	széfnél	széfeknél
illative	széfbe	széfekbe
sublative	széfre	széfekre
allative	széfhez	széfekhez
elative	széfből	széfekből
delative	széfről	széfekről
ablative	széftől	széfektől
non-attributive possessive - singular	széfé	széfeké
non-attributive possessive - plural	széféi	széfekéi

Possessive forms of széf
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	széfem	széfjeim
2nd person sing.	széfed	széfjeid
3rd person sing.	széfje	széfjei
1st person plural	széfünk	széfjeink
2nd person plural	széfetek	széfjeitek
3rd person plural	széfjük	széfjeik

Further reading

• széf in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN