számottevő

Hungarian

From számot +‎ tevő (present participle of tesz), from szám (“number”) +‎ -ot (accusative suffix).

számottevő (comparative számottevőbb, superlative legszámottevőbb)

considerable, significant, to speak of
- 1979, Árpád Antal, A magyar irodalom a reformkorban és 1848–49-ben, page 15:
  A század első két évtizedében – irodalmi intézmények és szervezetek, állandó orgánumok és mozgékony könyvkiadás hiányában – aligha beszélhetünk számottevő irodalmi, szellemi életről.
  (please add an English translation of this quotation)

Inflection of számottevő
	singular	plural
nominative	számottevő	számottevők számottevőek
accusative	számottevőt	számottevőket számottevőeket
dative	számottevőnek	számottevőknek számottevőeknek
instrumental	számottevővel	számottevőkkel számottevőekkel
causal-final	számottevőért	számottevőkért számottevőekért
translative	számottevővé	számottevőkké számottevőekké
terminative	számottevőig	számottevőkig számottevőekig
essive-formal	számottevőként	számottevőkként számottevőekként
essive-modal	—	—
inessive	számottevőben	számottevőkben számottevőekben
superessive	számottevőn	számottevőkön számottevőeken
adessive	számottevőnél	számottevőknél számottevőeknél
illative	számottevőbe	számottevőkbe számottevőekbe
sublative	számottevőre	számottevőkre számottevőekre
allative	számottevőhöz	számottevőkhöz számottevőekhez
elative	számottevőből	számottevőkből számottevőekből
delative	számottevőről	számottevőkről számottevőekről
ablative	számottevőtől	számottevőktől számottevőektől
non-attributive possessive - singular	számottevőé	számottevőké számottevőeké
non-attributive possessive - plural	számottevőéi	számottevőkéi számottevőekéi