fekvőhely

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

fekvő (lying) +‎ hely (place)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈfɛkvøːɦɛj]
  • Hyphenation: fek‧vő‧hely

Noun

[edit]

fekvőhely (plural fekvőhelyek)

  1. bed, couch (a piece of furniture on which to rest or sleep)
    Synonyms: ágy, fekhely, pihenőhely, heverő, sezlon, dívány, rekamié, kerevet

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative fekvőhely fekvőhelyek
accusative fekvőhelyet fekvőhelyeket
dative fekvőhelynek fekvőhelyeknek
instrumental fekvőhellyel fekvőhelyekkel
causal-final fekvőhelyért fekvőhelyekért
translative fekvőhellyé fekvőhelyekké
terminative fekvőhelyig fekvőhelyekig
essive-formal fekvőhelyként fekvőhelyekként
essive-modal fekvőhelyül
inessive fekvőhelyben fekvőhelyekben
superessive fekvőhelyen fekvőhelyeken
adessive fekvőhelynél fekvőhelyeknél
illative fekvőhelybe fekvőhelyekbe
sublative fekvőhelyre fekvőhelyekre
allative fekvőhelyhez fekvőhelyekhez
elative fekvőhelyből fekvőhelyekből
delative fekvőhelyről fekvőhelyekről
ablative fekvőhelytől fekvőhelyektől
non-attributive
possessive - singular
fekvőhelyé fekvőhelyeké
non-attributive
possessive - plural
fekvőhelyéi fekvőhelyekéi
Possessive forms of fekvőhely
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fekvőhelyem fekvőhelyeim
2nd person sing. fekvőhelyed fekvőhelyeid
3rd person sing. fekvőhelye fekvőhelyei
1st person plural fekvőhelyünk fekvőhelyeink
2nd person plural fekvőhelyetek fekvőhelyeitek
3rd person plural fekvőhelyük fekvőhelyeik

See also

[edit]

Further reading

[edit]