első

See also: elso, and eļšõ

Hungarian

Hungarian numbers ^(edit)

		10
	←  0	1	2  →	10  →
Cardinal: egy     Nominal: egyes     Ordinal: első     Day of month: elseje     A.o.: először     Adverbial: egyszer     Multiplier: egyszeres     Distributive: egyesével, egyenként     Collective: egyedül     Fractional: egyed     Number of people: egyedül

Etymology

From the el- stem variant of elő (“fore, the front”) +‎ -ső (adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlʃøː]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: el‧ső
• Rhymes: -ʃøː

Numeral

első (comparative elsőbb, superlative legelső or legelsőbb)

1. first
   • 1836, A’ kijelentett vallásnak rövid históriája,^[1] (“A Brief History of the Religion Revealed”) chapter 1, page 3:

     Midőn ez a föld minden dolgokkal úgy felkészíttetett, hogy az embernek is alkalmatos lakhelye lehetett: teremtetett ő általa az első pár ember is Ádám és Éva, kik ártatlanságban és minden ollyan esméretekkel felruházva jöttek ki az Istennek kezéből, a’ mellyek elégségesek voltak arra, hogy ők boldogok legyenek.

     When this earth had been so prepared with all things that it could be a suitable dwelling for man, the first pair of humans, Adam and Eve, were created by him, who came forth from the hand of God in innocence and endowed with all knowledge sufficient to make them happy.

   Boldog első születésnapot! ― Happy first birthday!

   első világháború ― World War I

Usage notes

In compounds numerals, as well as in negatives, exceptionally the regularly formed term egyedik is used instead of the usual form első: tizenegyedik, huszonegyedik, ezeregyedik (“11th, 21st, 1001st”) and mínusz egyedik (“minus 1st”). The distribution is the same with második (“2nd”) (see there).

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	első	elsők
accusative	elsőt	elsőket
dative	elsőnek	elsőknek
instrumental	elsővel	elsőkkel
causal-final	elsőért	elsőkért
translative	elsővé	elsőkké
terminative	elsőig	elsőkig
essive-formal	elsőként	elsőkként
essive-modal	—	—
inessive	elsőben	elsőkben
superessive	elsőn	elsőkön
adessive	elsőnél	elsőknél
illative	elsőbe	elsőkbe
sublative	elsőre	elsőkre
allative	elsőhöz	elsőkhöz
elative	elsőből	elsőkből
delative	elsőről	elsőkről
ablative	elsőtől	elsőktől
non-attributive possessive - singular	elsőé	elsőké
non-attributive possessive - plural	elsőéi	elsőkéi

Derived terms

• 1. (abbreviation)
• elsődleges
• elsős
• elsőség

 

Compound words

• elsőéves
• elsőfokú
• elsőrangú
• elsőrendű
• elsősegély
• elsősorban
• elsőszülött

 

Expressions

• első negyed
• első osztály
• első világháború

 

Adjective

első (not comparable)

1. front, anterior, fore-

   Synonyms: (less common) elülső, (chiefly of limbs of animals) mellső

   Antonyms: hátsó, (both: rear, back) hátulsó

   Felszállás az első ajtón (notice on certain public transport vehicles) ^[2] ― Front-door boarding [only]

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	első	elsők
accusative	elsőt	elsőket
dative	elsőnek	elsőknek
instrumental	elsővel	elsőkkel
causal-final	elsőért	elsőkért
translative	elsővé	elsőkké
terminative	elsőig	elsőkig
essive-formal	elsőként	elsőkként
essive-modal	—	—
inessive	elsőben	elsőkben
superessive	elsőn	elsőkön
adessive	elsőnél	elsőknél
illative	elsőbe	elsőkbe
sublative	elsőre	elsőkre
allative	elsőhöz	elsőkhöz
elative	elsőből	elsőkből
delative	elsőről	elsőkről
ablative	elsőtől	elsőktől
non-attributive possessive - singular	elsőé	elsőké
non-attributive possessive - plural	elsőéi	elsőkéi

Noun

első (countable and uncountable, plural elsők)

1. first (the person or thing in the first position)

   Elsőnek érkeztünk. ― We were the first to arrive.

2. (education) first grade, freshman year (the first year of the specific school type in question)

   Most végzem az elsőt. ― I am in the first grade.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	első	elsők
accusative	elsőt	elsőket
dative	elsőnek	elsőknek
instrumental	elsővel	elsőkkel
causal-final	elsőért	elsőkért
translative	elsővé	elsőkké
terminative	elsőig	elsőkig
essive-formal	elsőként	elsőkként
essive-modal	—	—
inessive	elsőben	elsőkben
superessive	elsőn	elsőkön
adessive	elsőnél	elsőknél
illative	elsőbe	elsőkbe
sublative	elsőre	elsőkre
allative	elsőhöz	elsőkhöz
elative	elsőből	elsőkből
delative	elsőről	elsőkről
ablative	elsőtől	elsőktől
non-attributive possessive - singular	elsőé	elsőké
non-attributive possessive - plural	elsőéi	elsőkéi

Possessive forms of első
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elsőm	elsőim
2nd person sing.	elsőd	elsőid
3rd person sing.	elsője, elseje	elsői
1st person plural	elsőnk	elsőink
2nd person plural	elsőtök	elsőitek
3rd person plural	elsőjük, elsejük	elsőik

Further reading

• első in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• első in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).