klór

See also: klor, klør, and Klör

Hungarian

Chemical element
Cl
Previous: kén (S)
Next: argon (Ar)

Etymology

From German Chlor.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkloːr]
• Hyphenation: klór
• Rhymes: -oːr

Noun

klór (usually uncountable, plural klórok)

1. chlorine (chemical element)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	klór	klórok
accusative	klórt	klórokat
dative	klórnak	klóroknak
instrumental	klórral	klórokkal
causal-final	klórért	klórokért
translative	klórrá	klórokká
terminative	klórig	klórokig
essive-formal	klórként	klórokként
essive-modal	—	—
inessive	klórban	klórokban
superessive	klóron	klórokon
adessive	klórnál	klóroknál
illative	klórba	klórokba
sublative	klórra	klórokra
allative	klórhoz	klórokhoz
elative	klórból	klórokból
delative	klórról	klórokról
ablative	klórtól	klóroktól
non-attributive possessive - singular	klóré	klóroké
non-attributive possessive - plural	klóréi	klórokéi

Possessive forms of klór
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	klórom	klórjaim
2nd person sing.	klórod	klórjaid
3rd person sing.	klórja	klórjai
1st person plural	klórunk	klórjaink
2nd person plural	klórotok	klórjaitok
3rd person plural	klórjuk	klórjaik

Derived terms

• klóros
• klóroz

 

Compound words

• klór-dioxid

 

Further reading

• klór in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Icelandic

Chemical element
Cl
Previous: brennisteinn (S)
Next: argon (Ar)

Pronunciation

• IPA^(key): /kʰlouːr/
• Rhymes: -ouːr

Etymology 1

From klóra (“to scratch”).

Noun

klór n (genitive singular klórs, no plural)

1. the act of scratching
2. writing (or a drawing) which is badly or hastily done; scrawl

Etymology 2

From Danish klor, from Ancient Greek χλωρός (khlōrós, “yellowish green”).

Noun

klór m (genitive singular klórs, no plural)

1. chlorine