koitusz

Hungarian

koitusz (plural koituszok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	koitusz	koituszok
accusative	koituszt	koituszokat
dative	koitusznak	koituszoknak
instrumental	koitusszal	koituszokkal
causal-final	koituszért	koituszokért
translative	koitusszá	koituszokká
terminative	koituszig	koituszokig
essive-formal	koituszként	koituszokként
essive-modal	—	—
inessive	koituszban	koituszokban
superessive	koituszon	koituszokon
adessive	koitusznál	koituszoknál
illative	koituszba	koituszokba
sublative	koituszra	koituszokra
allative	koituszhoz	koituszokhoz
elative	koituszból	koituszokból
delative	koituszról	koituszokról
ablative	koitusztól	koituszoktól
non-attributive possessive - singular	koituszé	koituszoké
non-attributive possessive - plural	koituszéi	koituszokéi