karkötő

Hungarian

Etymology

kar +‎ kötő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒrkøtøː]
• Hyphenation: kar‧kö‧tő
• Rhymes: -tøː

Noun

karkötő (plural karkötők)

1. bracelet, armlet

   Synonym: karperec

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	karkötő	karkötők
accusative	karkötőt	karkötőket
dative	karkötőnek	karkötőknek
instrumental	karkötővel	karkötőkkel
causal-final	karkötőért	karkötőkért
translative	karkötővé	karkötőkké
terminative	karkötőig	karkötőkig
essive-formal	karkötőként	karkötőkként
essive-modal	—	—
inessive	karkötőben	karkötőkben
superessive	karkötőn	karkötőkön
adessive	karkötőnél	karkötőknél
illative	karkötőbe	karkötőkbe
sublative	karkötőre	karkötőkre
allative	karkötőhöz	karkötőkhöz
elative	karkötőből	karkötőkből
delative	karkötőről	karkötőkről
ablative	karkötőtől	karkötőktől
non-attributive possessive - singular	karkötőé	karkötőké
non-attributive possessive - plural	karkötőéi	karkötőkéi

Possessive forms of karkötő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	karkötőm	karkötőim
2nd person sing.	karkötőd	karkötőid
3rd person sing.	karkötője	karkötői
1st person plural	karkötőnk	karkötőink
2nd person plural	karkötőtök	karkötőitek
3rd person plural	karkötőjük	karkötőik

Further reading

• karkötő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN