ellenség

Hungarian

Etymology

ellen +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlːɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: el‧len‧ség
• Rhymes: -eːɡ

Noun

ellenség (plural ellenségek)

1. enemy

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ellenség	ellenségek
accusative	ellenséget	ellenségeket
dative	ellenségnek	ellenségeknek
instrumental	ellenséggel	ellenségekkel
causal-final	ellenségért	ellenségekért
translative	ellenséggé	ellenségekké
terminative	ellenségig	ellenségekig
essive-formal	ellenségként	ellenségekként
essive-modal	—	—
inessive	ellenségben	ellenségekben
superessive	ellenségen	ellenségeken
adessive	ellenségnél	ellenségeknél
illative	ellenségbe	ellenségekbe
sublative	ellenségre	ellenségekre
allative	ellenséghez	ellenségekhez
elative	ellenségből	ellenségekből
delative	ellenségről	ellenségekről
ablative	ellenségtől	ellenségektől
non-attributive possessive - singular	ellenségé	ellenségeké
non-attributive possessive - plural	ellenségéi	ellenségekéi

Possessive forms of ellenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ellenségem	ellenségeim
2nd person sing.	ellenséged	ellenségeid
3rd person sing.	ellensége	ellenségei
1st person plural	ellenségünk	ellenségeink
2nd person plural	ellenségetek	ellenségeitek
3rd person plural	ellenségük	ellenségeik

Derived terms

• ellenséges

 

Compound words

• ősellenség

 

Expressions

• fő ellenség

 

Further reading

• ellenség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ellenség in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).