tyúk

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Chuvash-type Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries). Compare Chuvash чӑх (čăh).^[1] See also Turkish tavuk.

Pronunciation

IPA^(key): [ˈcuːk]
Audio: (file)
Rhymes: -uːk

Noun

tyúk (plural tyúkok)

hen

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	tyúk	tyúkok
accusative	tyúkot	tyúkokat
dative	tyúknak	tyúkoknak
instrumental	tyúkkal	tyúkokkal
causal-final	tyúkért	tyúkokért
translative	tyúkká	tyúkokká
terminative	tyúkig	tyúkokig
essive-formal	tyúkként	tyúkokként
essive-modal	—	—
inessive	tyúkban	tyúkokban
superessive	tyúkon	tyúkokon
adessive	tyúknál	tyúkoknál
illative	tyúkba	tyúkokba
sublative	tyúkra	tyúkokra
allative	tyúkhoz	tyúkokhoz
elative	tyúkból	tyúkokból
delative	tyúkról	tyúkokról
ablative	tyúktól	tyúkoktól
non-attributive possessive - singular	tyúké	tyúkoké
non-attributive possessive - plural	tyúkéi	tyúkokéi

Possessive forms of tyúk
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tyúkom	tyúkjaim
2nd person sing.	tyúkod	tyúkjaid
3rd person sing.	tyúkja	tyúkjai
1st person plural	tyúkunk	tyúkjaink
2nd person plural	tyúkotok	tyúkjaitok
3rd person plural	tyúkjuk	tyúkjaik

Derived terms

Compound words

Expressions

References

^ tyúk in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)